Holnap elérkezik a nap, melyet minden nő virágárús szerelmes pár focikedvelő várt: elkezdődik a Bajnokok Ligája kieséses szakasza. Na de mikor, egészen pontosan hogyan is jött létre ez a sorozat? Ezt, valamint néhány érdekességet és rekordot próbáltam összegyűjteni a meccsdömpingek előtt.
Az egész sorozat kezdete egy Wolverhampton - Honvéd barátságos mérkőzésből indult, bár valószínűleg idővel amúgy is létrejött volna, azonban ezen találkozó - és annak utózöngéje - kétségkívül felgyorsította az eseményeket. A Wolverhampton az 50-es években a szigetország élcsapatának számított, ám az akkori menedzser, Stan Cullis - aki nagy újító volt a maga korában - mindig is kíváncsi volt rá, hogy mire lenne képes csapata külhoni ellenfelekkel szemben. Ezért hát rendeztek egy barátságos sorozatot, ahol jópár külföldi csapatot láttak vendégül a fényszórókkal frissen ellátott stadionjukban - és egy döntetlent leszámítva (az osztrák First Vienna ellen) mindet meg is nyerték, gyakran nagy különbséggel. A legnagyobb falat azonban hátra volt, az Aranycsapat gerincét adó Honvéd ellenében: a Wolves hamar kétgólos hátrányba került, majd az első félidőben szinte csak egy alkalommal tudott eljutni a magyarok kapujáig, míg a hazaiak kapusa egyik bravúrt a másik után mutatta be, hogy meccsben tartsa csapatát. Azonban Stan Cullis elég sunyi trükkhöz folyamodott - fellocsoltatta a gyepet, mindazok ellenére, hogy a találkozó előtti pár napban amúgy is folyamatosan esett az eső. Ez döntő fontosságúnak bizonyult, a Wolves pedig a második félidőben fordítani tudott.
"Champions of the World" - állt szinte minden újság címlapján a mérkőzést követő napon, mert állítólag Stan Cullis ezekkel a szavakkal illette a Honvédot legyőző játékosait, azonban jól lehet, hogy ez is csak amolyan búlváros túlzás volt (már akkoriban is szerettek hatásvadász dolgokat írni az újságírók), mivel Stan Cullis később tagadta azt, hogy ilyen szavak hagyták volna el a száját. Így volt vagy sem, mára már szinte lényegtelen... a szalagcímek megtették a hatásukat: a L’Equipe szerkesztője, Gabriel Hanot azt javasolta, hogy mielőtt odaítélnék a Wolverhamptonnak a nem létező koronát, előtte szépen menjenek és játszanak egy meccset a Honvéd otthonában (ahol nem tudják a pálya minőségét a maguk hasznára alakítani), vagy győzzék le a Real Madridot és az AC Milant. Ám Hanot és újságíró kollégája (Jacques Ferran) már jóval előtte kacérkodott egy olyan kupasorozat beindításával, melyben európai klubcsapatok mérhetnék össze erejüket egymással. Az ötletet korántsem a kisujjukból szívták: dél-amerikai utazásaik során fedezték fel a Campeonato Sudamericano de Campeones (mai nevén Copa Libertadores) sorozatot, mely elnyerte tetszésüket, a Wolves barátságos meccsei pedig csak mégjobban rásegítettek az egészre. Olyannyira, hogy 1955 szeptemberében - miután az UEFA kongresszusa rábólíntott Hanot-ék javaslatára - már el is rajtolt a sorozat (16 csapat részvételével), Európa Kupa néven.
Azóta 22 különböző együttes tudta megnyerni az aranyérmet, ezek közül a legsikeresebb 11 elsőséggel a Real Madrid, majd őket követi a hétszeres győztes AC Milan. A legbalszerencsésebb gárda pedig egyértelműen a Juventus és az Atlético Madrid - előbbi 8 alkalommal döntőzhetett, de csak kétszer tudott nyerni, míg utóbbi háromszor is eljutott a fináliég, viszont mindháromszor csak az ezüstérem jutott nekik.
A nagy és közepes bajnokságok között egyre jobban szétnyíló pénzügyi olló, valamint a szponzor és TV-s pénzek hatására a topligák egyre jobban kisajátítják maguknak a sorozatot. A 2004-es finálé óta csak spanyol, angol, német és olasz csapatok jutottak a sorozat fináléjába. Ezen hegemónia megszakítására a legnagyobb esélye talán a két állva maradt francia együttesnek van: az évről-évre erősödő PSG, valamint a kisebb meglepetésre Európa jelenleg leggólerősebb csapatának számító AS Monaco személyében - akik a bajnokságban 75 gólnál járnak 25 forduló alatt, de az összes tétmeccsüket figyelembe véve (francia kupa és ligakupa, BL és BL-selejtező) már a 100 gólos álomhatárt is bőven átlépték. A helyzet még szomorúbb, ha a portugál és francia együtteseket is hozzávesszük az előbb említett 4-eshez, ugyanis ez esetben egészen az 1996-os döntőig kell visszamennünk, amikor az Ajax jutott el az aranymeccsig, ahol büntetőrúgásokkal maradtak alul a Juventus ellenébe. Utóbbi széria a mostani kiírásban viszont biztosan nem ér majd véget, mivel csak ezen 6 nemzet (spanyol, angol, német, olasz, francia és portugál) ad csapatokat a legjobb 16 közé.
Egyéb furcsaságok
Egyedül Skóciának van két olyan városa (Dundee és Glasgow), amelynek mindkét csapata eljutott már legalább az elődöntőig a BEK-ben/BL-ben: A Rangers az 1959/60-as, a Dundee FC az 1962/63-as, a Dundee United pedig az 1983/84-es szezonban menetelt el a legjobb négyig. A Celtic viszont még nagyobb sikereket ért el: ők két alkalommal a döntőbe is beverekedték magukat (1967-ben és 70-ben), az előbbit pedig meg is nyerték a Helenio Herrera vezette Inter ellenében - a Celtic ekkori keretét csak olyan játékosok alkották, akik a Celtic Park 30 mérföldes körzetében látták meg a napvilágot.
A Manchester United 1999-es győzelme (ki ne ismerné azt a történetet...) volt az első alkalom, amikor egy olyan csapat nyerte a kupát, mely úgy indulhatott az adott szezonban, hogy sem hazája bajnoka, sem a sorozat címvédője nem volt. A Bayer Leverkusen pedig az egyedüli olyan együttes, mely úgy jutott el a fináléig, hogy sosem nyerte meg hazája bajnokságát - 2002-ben jutottak a döntőbe.
A Newcastle United a 2002/03-as kiírásban, egy utolsó fordulós ki-ki meccsen a Feyenoord ellenében, a 91. percben szerzett találattal jutott tovább a csoportkörből. Elég drámai tett, noha párszor azért láttunk már ilyenre példát... azonban a pár nap híján éppen 84 éve született Bobby Robson által irányította szarkák úgy tudták továbbverekedni magukat a kvartettből, hogy az első három találkozójukat elvesztették!! Ez bizony a mai napig egyedülálló teljesítmény a Bajnokok Ligája történetében.
Nem lehet elmenni szó nélkül a Juventus 98/99-es szezonbeli tette mellett sem, amikor az öreg hölgy úgy jutott tovább a csoportból, hogy csak az utolsó fordulóban szerezték meg az első győzelmüket.
Na de mennyi pontot kell gyűjteni ahhoz, hogy biztosan továbbjusson egy csapat? Erről talán órákat tudnának mesélni a Paris Saint-Germain (1997/98) és a Napoli (2013/14) játékosai, akiknek ez még 12 ponttal sem sikerült. Az ellenpólus az AC Milan, mely az 1994/95-ös szezonban 5 ponttal (ekkor még 2 pont járt a győzelemért) is tovább tudott a csoportjából, majd egészen a döntőig masírozott. Amióta a 3 pontos rendszer él, azóta két együttes tudott 6 ponttal is bejutni a legjobb 16 közé - a Zenit Szentpétervár 2013/14-ben, az AS Roma pedig a tavalyi évadban.
Címvédési kísérletek
A Bajnokok Ligája érában még egyik együttesnek sem sikerült megvédenie a címét: ehhez a legközelebb az AC Milan (94/95), az Ajax (95/96), a Juventus (96/97) és a Manchester United (2008/09) járt, akik az ezüstérmet szerezték meg - legmesszebb pedig a Chelsea, akik a 2012-es győzelmüket követő kiírásban még a csoportkörből sem jutottak tovább.
Rekordok, melyek megdől(het)nek
A Bajnokok Ligájában már így is Iker Casillas számít a rekordernek a szereplések tekintetében (eddig 162), de most az összes európai kupasorozatot figyelembe véve is ő lehet a legfoglalkoztatottabb játékos: itt még Paolo Maldini 1 találkozóval előzi őt, utána jön a már Katarban levezető Xavi és a pár esztendeje a Porto kapuját örző Casillas, mindketten 173 fellépéssel. Amennyiben tehát a Juventus elleni találkozókon a már 35 esztendős hálóőr véd - eléggé meglepő lenne, ha nem így történne -, akkor úgy is beelőzheti Maldinit, ha már a legjobb 16 között kiesnek a zebrák ellen.
A 100-as határ átlépése
Még senki nem szerzett 100 találatot sem a Bajnokok Ligájában, sem az összes, UEFA által szervezett versenysorozatot figyelembe véve. Azonban 2 úriember nagyon közel került ehhez a bűvös határhoz - természetesen Cristiano Ronaldo és Lionel Messi az. Az összes európai versenysorozatban a portugál 98, míg az argentín 96 gólnál tart - ha pedig csak a BL-t nézzük, akkor itt is kettővel vezet a Real Madrid játékosa, 95-93 arányban. A kérdés már csak az, hogy melyikük lépi át hamarabb a 100-as határt. Jól jelzi azt, hogy mennyire elszakadt a mezőnytől ezen két játékos, hogy a mögöttük legeredményesebb labdarúgónak Raúl számít, aki az összes UEFA versenysorozatot figyelembe véve 77, míg a Bajnokok Ligájában 71 találatig jutott.
Rekordok, melyek talán sosem dőlnek meg
Az 1969/70-es sorozat elődöntőjének visszavágóját valószínűleg soha sem fogja felülmúlni egyik mérkőzés sem - no nem azért, mert akkora gólparádét rendeztek volna a felek, mivel az eredményjelző 2:1-et mutatott a lefújás pillanatában Celtic javára a Leeds United ellenében, így a skót csapat 3:1-es összesítéssel jutott a fináléba (melyet aztán hosszabbítás után elvesztett a Feyenoord ellen). Ezen bizonyos Celtic - Leeds United összecsapás pikantériája az volt, hogy nem kevesebb, mint 136 500 (!) ember tekintette meg a helyszínen, egészen pontosan a Hampden Parkban a csörtét. Ez volt a legtöbb néző előtt lebonyolított mérkőzés, az összes, UEFA égisze alá tartozó versenysorozatot figyelembe véve... és előreláthatólag ez is marad örökké.
Leggyorsabb gól
Roy Makaay találatánál valószínűleg soha nem fog gyorsabb születni Bajnokok Ligája találkozón.
(Sajnos az UEFA nem engedi beágyazni a videóit, viszont normális minőségben nem találtam meg máshol)
https://www.youtube.com/watch?v=8SoNBNg6VkE
Maradjunk még mindig a góloknál, és következzen Puskás Ferenc, aki 1960 májusában, a Hampdenben rendezett döntőben nem kevesebb, mint 4 alkalommal zörgette meg a hálót az Eintracht Frankfurt elleni, 7:4-re végződő összecsapáson.
Ahogy Francisco Gento mutatványa is nehezen utánozható - a királyi gárdát majdnem 20 évig szolgáló szélső hatszor is megnyerte a legrangosabb Európai kupát. Clarence Seedorf pedig abban egyedülálló, hogy 3 kölünböző gárdával (Ajax 1995, Real Madrid 1998, AC Milan 2003 és 2007) is a csúcsra tudott érni.
A Leicester BL-győzelme
Egyre több helyen fut bele az ember azokba a kommentekbe, melyek szerint mekkora tett lenne, ha a Leicester City úgy nyerné meg a sorozatot, hogy közben kiesik az élvonalból - így pedig másodosztályúként indulhatna a jövő évi kiírásban. Ezzel még nem is lenne baj, hisz az ember rendületlenül keresi és kapaszkodik a csodákba a sportban, márpedig a legutóbbi ilyet pont a Ranieri legények mutatták be. Azonban ezen eszmefuttatások között egyre jobban szárnyra kapott a "nem is lenne olyan nagy szám, ha kiesnének miközben megnyerik a BL-t, mert a Nottingham Forest ezt már megcsinálta a 80-as években" féle fars információ. Nos, ez az egész már alapból ott hibádzik, hogy a Nottingham Forest 77 és 93 között végig, megszakítás nélkül az angol élvonalban szerepelt. Ezek a focikedvelők valószínűleg azzal keverik a dolgokat, hogy a Nottingham az egyedüli csapat, mely több BEK/BL győzelemmel rendelkezik, mint bajnoki címmel.
Eleddig a legrosszabb bajnoki teljesítményt bemutató BEK/BL győztes az Európa trónját 1982-ben meghódító Aston Villa volt, melyben sérülés miatt a finálé 10. percétől kezdve a cserekapus védett - aki hatalmas bravúrokat mutatott be a Bayern München ellenében, ezzel is hozzásegítve csapatát a sikerhez. Az Aston Villa a BEK győzelme idején a 11. helyre futott be az angol élvonalban, ahol ekkor 22 együttes szerepelt.
Azonban néhány évvel előtte a Bayern München ezt a teljesítményt is alúlmulta már, amikor 1975 tavaszán a Leeds Unitedet a Párizsi BEK döntőben legyőző, Gerd Müller fémjelezte alakulat szinte egész szezonban a kiesés elleni harcban vett részt otthon - már az idény is elég csúnyán indult, egy Kickers Offenbach elleni 6:0-ás vereségbe futott bele az 1. fordulóban az FC Hollywood -, majd egy huszáros hajrával (utolsó 12 bajnokin csak 2 vereség) feljöttek egészen a 10. helyre, a 18 csapatos Bundesligában.
A Wolverhampton-Honvéd mérkőzés feldolgozásában az alábbi írásból puskáztam:
http://britannia.reblog.hu/a-farkasfalka-es-a-magyar-titanok
