"Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe." - Babits Mihály
A kapuban David de Gea, a védelemben a nyáron 50 millió fontért igazolt John Stones mellett Chris Smalling kapott helyett, a két szélen pedig a fordulók óta kirobbanthatatlan Azpilicueta-Marcos Alonso kettős próbálja megnehezíteni az ellenfél szélsőinek a dolgát. Előttük a kihagyhatatlan N'Golo Kanté tisztogat majd Ander Herrerával karöltve, hogy minél több labdával tudják ellátni a Henrikh Mkhitaryan - Kevin De Bruyne - Eden Hazard hármast, akik a támadásokért felelősek. Elől Diego Costa helyettesíti a sárga lapok miatt eltiltott Sergio Agüerot. Ezen felállásban küldi fel a mai bajnokira Pep Guardiola a South Shields csapatát, hogy megtartsák 7 pontos előnyüket a Premier League tabellájának élén, aminek köszönhetően magabiztosan várhatják majd a Bayern München elleni Bajnokok Ligája elődöntő visszavágót... - megmosolyogtató lenne ezeket a mondatokat hallani a jelenleg a Northern League Division One-ban, vagyis az angol kilencedik osztályban vitézkedő South Shields esetében, de egykoron ez a kis északkelet-angliai együttes nem is volt olyan kicsi, és ugyanazon vonalban szerepelt többek között a Manchester United, a Manchester City, vagy épp a Chelsea együtteseivel... sőt, gyakran rendesen meg is tréfálta őket. A sportban nincs ha (mekkora közhely), azonban a South Shields szurkolók valószínűleg furcsa szájízzel tekintik meg ezen csapatok Premier League találkozóit a televízióban - főleg annak tudatában, hogy akár kedvenc klubjuk is ott lehetne valamelyik gárda helyett, ha máshogy alakul a történelem.
Nyilván ez picit barokkos túlzás volt részemről, hisz valószínűleg egyik milliárdos sem akarná egy 75 ezres városka csapatába fektetni a nehéz munkával (hahaha) megkeresett pénzét, ugyanakkor a South Shields egy méltatlanul elfeledett csapatnak számít, ezért mostani írásomban őket szeretném picit jobban bemutatni.
South Shields aprócska (legalábbis britanniai-viszonylatban) városát az 1890-es években érte el az újfajta hóbort, a 'foot-ball' varázsa. Ekkor vette a fejébe egy bizonyos Jack Inskip, hogy szeretne csapatot alapítani, de mivel a városban már több labdarúgó klub is létezett, nem volt könnyű helyzetben. Ezért először - más választása nem lévén - csupán egy Junior csapatot tudott összeverbuválni helyi iskolás kölykökből, akiknek a nagy részét ma már nehezen elképzelhető tehetségkutató munkával szúrta ki magának: egyszerűen kiült nézni, ahogy a srácok a suli után (vagy éppen helyett) rúgják a bőrt az utcán, és kiválogatta az ügyesebbeket. Ez a bizonyos utca az Adelaide Street nevet viselte, így a csapat neve a South Shields Adelaide lett, becenevük pedig a "Laddies" (legénykék, fiúcskák).
Aztán sokak csodájára ezek az utcakölykök először a város, majd a környék legjobb gyerekcsapatává váltak és szinte minden más együttest lenyomtak, sorra bezsebelve az aranyérmeket. Ezek tudatában Inskip pár évvel később, amikor a legénykékből már életerős fiatalemberek lettek, meg akarta mérettetni őket a felnőtt futballban is, így kérte az együttes felvételét North Eastern League-be. Ez idő tájt volt az országos First és Second Division (első- és másodosztály), ezen ligák alatt pedig a területi bajnokságok, mint az előbb említett North Eastern League, ahová a South Shields is bebocsátást nyert, amit nagyban segített az is, hogy megépült a városban - főleg a rögbisek miatt - a Horsley Hill stadion.
Ma már a létesítményre csak régi, fekete-fehér képeken bukkanhatunk rá, mivel lakótelep épült a helyén.
Az első világháború előtti években aztán 6 trófeát is sikerült begyűjteni, ezekből kettő a North Eastern League-ben elért első hely miatt járt - volt, hogy 160 gólt lőve lettek bajnokok, amiből a középcsatár Irvine Thornley a maga 70 találatával vette ki a részét. A South Shields egyértelműen kinőtte a bajnokságot, ám a Football League-be való felvételre még pár évet várni kellett a háború miatt. 1919-ben aztán végre teljesült az álom: a South Shields felvételt nyert a Football League együttesei közé, aminek köszönhetően a Second Division (másodosztály) küzdelmeiben indulhatott. Ez meglehetősen nagy visszhangot kiváltó döntés volt, mivel a közvetlen közelben volt már ekkor két élvonalbeli gárda (Newcastle United és Sunderland), ami felvetette azokat a kérdéseket, miszerint képes lesz-e 3 Football League csapatot is elbírni ez a kis régió...
Sok idő nem volt a merengésre, mivel a szezon már szinte el is kezdődött. A South Shields az itt elért kilencedik helyével elég komolyan cáfolta azokat a kritikákat, amik szerint nem valók a profik közé. A South Shields találkozóit átlagban 15 ezren látogatták, de a nagyobb rangadókra akár 25 ezer néző is összeverődött az előbb említett Horsley Hill Ground-on. "1923 szeptemberében például 1:0-ra vertük itt a Manchester Unitedet, majd a szezon végén is előttük végeztünk... de a legnagyobbat mégis az szólt, amikor 5:1-re legyalultuk a Chelseat 1926 októberében" - így Bob Wray, aki állítása szerint már azelőtt a South Shieldsnek szurkolt, mielőtt járni tudott volna, jelenleg pedig ő a csapat történésze és levéltárosa.
Ám hiába szerepelt a gárda stabilan a másodosztályban, mivel a környékbeli Newcastle United és a Sunderland (akik ekkor az angol foci meghatározó együttesei voltak) szinte vadászta tőlük a tehetségeket, akik nem tudtak nemet mondani a nagyobb fizetésre és a jobb körülményekre. Így járt az együttes Wayne Cresswellel is, aki a másodosztály középmezőnyében tanyázó South Shieldsből tudta beverekedni magát az angol válogatottba (miután visszatért a szigetországba a német hadifogságból), hogy aztán 1922-ben 5 és félezer fontért - ami rekordösszegnek számított! - elvigye a Sunderland. Wayne Cresswell neve egyébként a később szállóigévé váló, már edzőként hangoztatott mondata miatt lehet ismerős, miszerint "egy jó kapusnak sosem kell nagyot védenie".
Sokak szerint az együttesnek egyedül abban az esetben lett volna esélye megtartani a legjobbjait, ha sikerül kivívni a feljutást az élvonalba. Azonban a hatodik pozíciónál előrébb sosem végeztek (ekkor az első két csapat jutott fel), és ha volt is egy hangyányi esély arra, hogy a legjobbjait évről-évre elveszítő South Shields ekkora ellenszélben is feltudja valahogy verekedni magát az első osztályba, annak az 1926-os angliai általános sztrájk teljesen be is tett. A sztrájk elég keményen érintette South Shields városát, amit természetesen megízlelt a futball klub is: pénzszűke miatt csökkenteniük kellett fizetéseket, aminek következtében már nemcsak a legjobbakat vitték, de azokat is, akik két egyeneset tudtak rúgni a labdába.
Az előtte az élmezőnyhöz tartozó South Shields így 1928-ban a legutolsó helyen végzett a pontvadászatban, vagyis kiesett a harmadosztályba, ahol két évet tudott még elevickélni, mielőtt a vezetők komoly döntés előtt álltak: vagy ölbe tett kézzel nézik, ahogy az egyre nehezebb pénzügyi helyzetbe kerülő csapatuk szépen-lassan csődbe megy, vagy új várost keresnek, ahol talán van esély a túlélésre. A választás az utóbbira esett, a város pedig Gateshead lett, ami után már Gateshead AFC néven húzott le még hosszú éveket a gárda a Football League-ben (bár az első osztály közelébe sem kerültek), mielőtt 1973 nyarán felszámolták volna.
South Shields városában nehezen tudtak belenyugodni a futball nélküli életbe, aminek következtében 1936-ban a Shields Gazette (a helyi újság) hathatós támogatásával létrejött az új South Shields FC - csak azért, hogy a történelem újra megismételje magát, és 1974-ben ez a csapat is "átvándoroljon" Gateshead-be, hogy létrejöjjön a Gateshead United - ami már nem volt valami hosszú életű projekt, mert 3 esztendővel később őket is felszámoltak. A jelenlegi South Shields FC (vagy becenevükön: Mariners - tengerészek) 1974-ben nyerte el a mostani formáját, bár a közelébe sem kerültek a régmúlt dicső magasságainak: csak a nagyon sokadik osztályokban szenvedtek hosszú évtizedekig (a 80-as, 90-es években a tizenegyedik osztály volt az otthonuk) - meg ugyebár most is, mivel az angol kilencedik vonal nehezen hasonlítható ahhoz, amikor a másodosztályban fricskázták a mára már Premier League élcsapatokká váló klubokat.
Jelenleg South Shields az egyik legnagyobb angol város, mely nem rendelkezik Football League együttessel. Bob Wray szerint nem lehet reális elvárás a profi ligákba való eljutás, bár a Wimbledon példája megmutatta, hogy ez sem lehetetlen küldetés. A helyiek úgy vélik, már az is bőven elég lenne, ha a National League-ig (ötödosztály) elverekednék magukat, ahol pikáns csörtéket nyomhatnának a Gateshead ellen. Ám az valószínűleg az utolsó szög lenne a város labdarúgásának koporsójába, ha harmadik alkalommal is megtörténne a csúfság, és a nehéz anyagi helyzetbe kerülő csapatnak Gateshead városába kellene áttennie székhelyét. Ennek elkerüléséért a csapatot nemrég megvásároló milliomos, nem mellesleg South Shields szurkoló és helyi születésű Geoff Thompson felel, aki szerint ez egy hatalmas múlttal rendelkező csapat, még hatalmasabb lehetőségekkel. Thompsont gyerekkorában rengetegszer vitte ki az apja a South Shields mérkőzéseire, aki sokat mesélt neki az együttes eseménydús történelméről: "minél többet tudtam meg a klub múltjáról, annál inkább úgy éreztem, hogy nem a neki megillető helyet foglalja el az angol foci piramisában."
Egyik első intézkedése az volt, hogy visszavásárolta a csapat otthonául szolgáló Mariners Park-ot, hogy ne kelljen albérletbe járkálnia a South Shields-nek - érkezése előtt a csapat a várostól 20 mérföldre fekvő Peterlee-ben meccselt. Utána következett a keret megerősítése: rúgja náluk a bőrt jelenleg skót (Carl Finnigan), izlandi (Darren Lough) és magyar (Iulian Petrache) élvonalbeli tapasztalattal bíró labdarúgó is, míg rajtuk kívül sokan az angol profi osztályokat (másod-, harmad- és negyedosztály) járták meg, de a legnagyobb név kétségkívül a 150 Premier League találkozón szereplő Julio Arca, aki egyben a csapat kapitánya is természetesen.
2016 tavaszán feljutottak a tizedik vonalból a kilencedik osztályba, ahol jelenleg a második helyen állnak - a másik nagy rivális, a Tyne-folyó túloldali partján fekvő North Shields mögött. Nem mellesleg pedig a hétvégén, a Coleshill Town 4:0-ás legyőzésével (amelyet 3500-an tekintettek meg a helyszínen) az FA Vase fináléjába is bejutottak - ez egy 9., 10. és 11. osztályban szereplő csapatok számára kiírt kupasorozat -, mely kupa döntőjét ugyanúgy a Wembleyben rendezik, mint mondjuk az FA-kupa vagy Ligakupa finálékat.
Már most egyre több South Shields szimpatizáns próbálja úgy alakítani a naptárát, hogy semmi teendője ne maradjon május 21-ére, hogy elkisérhesse kedvenceit a nagy meccsre. Abba a szentélybe, ahol a Manchester United, a Chelsea vagy a Manchester City is gyakran lép pályára...
Írásomban a South Shields hivatalos oldalán található, csapat történetéről szóló írást, valamint a www.chronicelive.co.uk oldal, South Shields csapatával foglalkozó cikkeit használtam fel.
A képek nagy részét a South Shields hivatalos oldaláról nyúltam.
Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha esetleg szeretnél ötletet adni, hogy melyik eldugott csapatról írjak következőleg, akkor jelezd itt hozzászólásban - amennyiben nem rendelkezel reblog regisztrációval, akkor pedig a facebook oldalamon: https://www.facebook.com/afocibolond
