Legújabb írásomban a Csatorna-szigetekre szeretném elkalauzolni a focibolond olvasóit, ahol természetesen a futball a legnépszerűbb sportág. Ezen kívül sok más érdekesség is szóba kerül majd. 

A festői hátterű Arsenal Ground - Alderney focipályája




 



A La Manche-csatornában, Franciaországtól látó távolságnyira fekvő Csatorna-szigetek 1066 óta a brit korona fennhatósága alá tartoznak, de nem képezik az Egyesült Királyság részét. Saját törvényhozásuk és választott vezetőjük van, az Egyesült Királyság csak a védelmi- és külügyekben illetékes. Gazdasági tevékenységükben önállóak és nem tagjai az Európai Uniónak sem. Az angol fonttal kötött paritásban lévő saját pénzt is bocsátanak ki, de ez inkább a gyűjtőknek érdekes, a forgalomban lévő pénz jórészt angol font.
A két legnépesebb sziget egyértelműen Jersey (100 ezer fő) és Guernsey (63 ezer fő), rajtuk kívül még Alderney (2 ezer fő), Sark (600 fő) és Herm (60 fő) is lakottnak számít, de ezen felül akad még pár lakatlan sziget is. 
 



Jersey

Jersey igazi adóparadicsomnak számít: a sziget legtöbb bevétele a nemzetközi pénzügyi szolgáltatásokból származik, az alacsony adók és a vámmentesség népszerűvé tette a befektetők számára. Ezen felül napfényes strandjait is gyakran szeretik látogatni - legfőképp az esős időjárás elől menekülő angolok. Rengeteg a vendégmunkás a szigeten, csaknem a lakosság harmada! Ők főként portugálok és lengyelek. Jersey fővárosának Saint Helier számít - megközelítőleg 33 ezren élnek itt. A sziget már a történelem előtti korokban is lakott volt, amelyet a sziget hatezer éves, újkőkori föld alatti sírkamrái bizonyítanak.


Jersey futballszövetségét 1905-ben alapították, jelenleg 2500 regisztrált labdarúgót jegyeznek. Saját, önálló bajnoksággal rendelkeznek, amely egy 8 csapatos élvonalat és egy 7 csapatos másodosztályt takar. Ezen felül van még külön bajnokság a tartalékcsapatok számára, női liga, amolyan "öregfiúk" liga a 35 éven felülieknek, valamint rengeteg korosztályos utánpótlás bajnokság is. Szóval kijelenthetjük, hogy virágzik a sziget futballélete. A Jersey Wanderers számít a legsikeresebb helyi együttesnek, a maga 20 bajnoki elsőségével - ugyanakkor a legutolsót 1990-ben szerezték. Az elmúlt évek egyértelműen a St. Paul's-ról szólnak, akiknek úgy van 9 pont előnyük a mostani szezonban, hogy 2 meccsel kevesebbet játszottak, mint a második Jersey Scottish.

Legjobb játékosaik azonban nem otthon, hanem az angol ligarendszerben kergetik a lasztit: Brett Pitman évek óta a Championship kapusait riogatja, jelenleg az Ipswich Town játékosa. Peter Vincenti lassan 4 esztendeje a harmadosztályú Rochdale kötelékébe tartozik, a Colchester Unitedben játszó Kurtis Guthrie pedig már 9 gólnál és 3 gólpassznál jár az idei League Two szezonban. Ugyanakkor ők meg sem közelítik a 36-szoros angol válogatott Graeme Le Saux teljesítményét, aki szintén Jersey szigetéről indult anno, majd közel 330 Premier League mérkőzésen szerepelt (Blackburn, Chelsea és Southampton).
 



Legfrissebb hír velük kapcsolatban, hogy szeretnék követni Gibraltár példáját és erősen kandidálnak az UEFA-tagságért. Az ilyen apró szigetek és területek egyébként nem csupán azért szeretnének UEFA tagok lenni, hogy pályára léphessenek a legjobbak ellen, ahol akár nagy pofonokba is beleszaladhatnak - amennyiben sikerülne a felvétel, akkor a Jersey FA (futballszövetség) közel 3,5 millió fontot kapna 4 év alatt az Európai Labdarúgó-szövetségtől arra, hogy fejlessze a helyi labdarúgást. Szeptemberben a szigetre látogatott az UEFA döntéshozó bizottsága, hogy feltérképezzék a helyzetet, ám nem voltak elégedettek, így elutasították a kérvényt. Jersey a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult az ügyben, aminek következtében az UEFA úgy döntött, hogy második alkalommal is ellátogat a szigetre. Azóta viszont nagy a csönd - úgy tűnik, hogy másodjára sem jár sikerrel Jersey a felvételt illetően.

Amikor Jersey válogatottja játszik, akkor mindig megtelik a lelátó.


Guernsey

2 reptér és 2 kikötő található a hegyes-völgyes szigeten. Fővárosuk Saint Peter Port, a maga 18 ezer fős lakosságával. A XIX. század elején, a napóleoni háborúkat követő időkben a Csatorna-szigetek (különösen Guernsey) igen nyomorúságos gazdasági viszonyok között tengődtek. Guernseyt végül a kamatmentes pénzrendszer bevezetése mentette meg az adósságcsődtől. A második világháború folyamán a németek elfoglalták a Csatorna-szigeteket, mert nagy stratégiai jelentősége volt - legalábbis Hitler megszállottan hitte, hogy a britek mindenáron megkísérlik majd visszafoglalni a szigeteket, ezért az Atlanti fal anyagi eszközeinek 20%-át a Csatorna-szigetekre összpontosította és hatalmas erődítményeket hozott létre a szigeteken. Azóta már tudjuk, hogy mindezt feleslegesen tette... Ma a legtöbb német erődítmény érintetlen, sok magántulajdonban van és nyitott a látogatók előtt.

 


Itt viszont más formát választottak a futball fejlesztésében - 2011-ben összegyűjtötték a sziget legjobbjait, megalapították a Guernsey FC-t, majd elindították az angol ligarendszerben. A távoli cél az ötödosztály elérése, ahol már szem előtt lehetnének a játékosok és a tehetségesebbekre könnyebben felfigyelnének a Football League klubok. Azonban hogy ez a cél még nagyon távoli, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Guernsey FC jelenleg az Isthmian League Division One South-ban, vagyis a 8. ligában küzd a kiesés ellen. A helyiek viszont ennek ellenére is szeretettel látogatják az együttes mérkőzéseit: átlagban 650 néző előtt léphet pályára hazai környezetben a Green Lions - ennél a szintjükön lévő 136 csapat közül csak a Hereford FC mérkőzéseire járnak többen, igaz, ott közel 3 ezren is. A legtöbb nézőt a 15 éve átadott Footes Lane stadionban 2013 márciusában jegyezték, amikor a Spennymoor Town elleni FA Vase elődöntőre (ez egy 9., 10. és 11. osztályban szereplő csapatok számára kiírt angol kupasorozat) 4300-an voltak kíváncsiak.
 



Azért egy játékost már így is sikerült "kitermelniük" a Football League számára: a 21 esztendős James Hamon kapust az Exeter City vitte el, a tavalyi szezonban már 23 League Two mérkőzésen is védhetett, azonban idén jobbára csak a cserepadot koptatja. Egyik hátrányuk az, hogy nagyon ki vannak téve az időjárási körülményeknek: gyakran orkán erejű szél tevékenykedik a szigeten, amihez nagy esőzések is társulnak - ez meg annyira azért nem szokott jót tenni a gyepnek. Néhány évvel ezelőtt pedig annyi téli meccsüket kellett elhalasztaniuk, hogy utána áprilisban 17 bajnoki várt rájuk.
http://www.origo.hu/sport/focivilag/20130319-az-angol-guernsey-fc-jatekosaira-tizenhet-meccs-var-aprilisban.html




A Guernsey FC mellett a szigeten zajlik első- és másodosztályú bajnokság (azonban nincs átjárás a két osztály között), valamint egy veterán liga is. Legsikeresebb együttes a Northerners AC - már 32 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, valamint a most zajló bajnokságot is magabiztosan vezetik. A sziget leghíresebb futballterméke egyértelműen a Southampton legenda Matthew Le Tissier, avagy egyszerűen csak "Le God", aki szerintem a sportág egyik legalulértékeltebb játékosa volt. Guernsey kettőzött figyelemmel követi, hogy sikerrel jár-e Jersey UEFA kandidálása, ugyanis Jersey felvétele esetén nagy az esély rá, hogy ők is beadják a kérvényt.

 



Alderney


Tulajdonképpen Guernsey része, de teljes belső önkormányzata van: az utoljára 1987-ben módosított alkotmány értelmében saját választott elnökkel és tanáccsal rendelkezik. Alderney szigete van a legközelebb a francia partokhoz, mindössze 15 km-re (ehhez képest Guernsey-től való távolságuk 32 km). Területe csupán 8 km². Egyik legfőbb bevételi forrás a bélyegkibocsátás, de márványt is bányásznak itt. 
 
Egyetlen csapatuk van, mely a Guernsey-i pontvadászatban indul évről-évre: jelenleg 14 fordulót követően az 5. pozíciót foglalják el az első osztályban. Azért néha-néha így is beesik egy siker... mint 2015-ben, amikor megnyerték a Guernsey-i másodosztályt, ezzel Alderney 23 év után tudott valamilyen kupát nyerni. A csapat magja Alderney szigetén nőtt fel, a legtöbbjük édesapja játszott a 23 évvel előtte kupát nyerő csapatban - most pedig a partvonal mellett szurkoltak a fiaiknak. Azonban pár hónappal később, ezen év őszén vissza kellett lépniük a bajnokságtól, mert nem volt 11 egészséges játékosuk, aki tudta volna vállalni a játékot. Volt aki sérülés vagy családi okok miatt, de a legtöbben azért, mert elhagyták a szigetet.
 


Az Alderney-i foci meglehetősen nehéz helyzetben van - a sziget lakosságának fele 50 éven felüli, valamint az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy a fiataloknak a tanulmányaik befejezése miatt Guernseyre vagy Jerseyre (esetleg akár Angliába/Franciaországba) kell menniük, majd aztán sokan ott is maradnak közülük a jobb munkalehetőségek miatt.



Sark


Sark volt az utolsó olyan terület Európában, ahol megszűnt a feudalizmus - a 600 lakosú sziget csak 2008-ban tért át a demokratikus kormányzati rendszerre. Történelmének egyedi epizódja az is, hogy egy ízben egyetlen ember próbálta megszállni: 1990-ben egy munkanélküli francia atomfizikus, André Gardes egy automata fegyverrel felszerelkezve megkísérelte lerohanni a szigetet. Partraszállása éjszakáján plakátokat helyezett el mindenfelé, melyben kihirdette, hogy másnap délben átveszi a hatalmat a szigeten. Az invázió komikus véget ért - Gardes egy padon ücsörögve várta a delet, tisztogatta fegyverét, majd amikor éppen tárat cserélt, a sziget egyik önkéntes rendőre letartóztatta. Sark egyike azon kevés helynek, ahol az autók ki vannak tiltva az utakról! A szigetlakók biciklivel, lovaskocsival, traktorral, esetleg motorkerékpárral közlekednek. Repülőtér nincs, így csak hajóval megközelíthető.


Futballélete viszont már nem ennyire érdekes és eseménydús. Vannak róla feljegyzések, hogy már az 50-es években is űzték a sportágat a helyiek - főleg az arra tévedő hajók legénysége, vagy a Guernsey szigetéről szezonális munkára érkezők ellenében. Viszont az első helyi csapat megalapítására egészen 2001-ig kellett várni, amikor is létrejött a Sark FC. Azonnal csatlakoztak a Guernsey-i labdarúgó szövetséghez és 3 évig az ő versenysorozataikban indultak. 2003-ban elindították a válogatottjukat (mely egy és ugyanaz volt a Sark FC-vel) a szigetjátékokon. A szigetjátékok (Island Games) egy kétévente megrendezett sportverseny, amelyen autonóm szigetek vagy szigetcsoportok csapatai vesznek részt és különböző sportágakban mérik össze tudásukat. Önálló szigetállamok nem vehetnek részt a rendezvényen, mivel ez nem felel meg a játékok céljainak. Sark azonban hatalmas pofonokba szaladt bele: mindhárom csoportmeccsüket elvesztették (Gibraltár, Wight-sziget és Grönland voltak az ellenfelek) és utolsó helyen végeztek, 0:55-ös gólkülönbséggel. Aztán erre tett még rá egy lapáttal, amikor a 13., vagyis utolsóelőtti helyért vívott osztályozón 15:0-ra maradtak alul a 4 ezer lakosú Frøya ellenében. Ide köthető még, hogy Sark válogatottjának mezében pályára lépő Barrie Dewsbury 2 rekordot is megdöntött: az első csoportmeccsen (Gibraltár) való szereplésével ő lett minden idők legidősebb válogatott debütánsa, majd az utolsó csoportmérkőzésen (Grönland) is pályára lépett - így ő számít a világ legidősebb válogatott játékosának is. Az előbbi találkozón 52 esztendős és 7 napos, az utóbbin pedig 52 éves és 11 napos volt! 


 

Nem egy átlagos válogatott debütáns.


 

Az ezen a tornán kapott nagy zakók miatt sokan a világ leggyengébb válogatottja jelzővel illetik őket. "Szerintem ez enyhe túlzás, valamint ennek már sok-sok éve... azóta bőven fejlődtünk!" - így Chris Drillot, a Sark FC elnöke. Hogy valóban így van-e, az erősen kérdéses. Már csak azért is, mert a Sark FC azóta nem indul a Guernsey-i ligában és kupában - csupán barátságos meccseket játszanak héba-hóba Alderney vagy Herm ellen, esetleg Guernsey szigetéről átugrik egy gyengébb vagy utánpótlás csapat meccselni.



Herm

 

Elől Herm, a háttérben pedig Guernsey.


Földrajzilag Guernsey és Sark között helyezkedik el, körülbelül 60 ember lakja. Fő bevételi forrás a turizmus, a látogatók pedig katamaránnal érkeznek a szigetre. Egy hotel is található itt, amelyben nem csak tévé nincs, hanem még telefon és óra sem. Évente nagyjából 100 ezer turista érkezik Herm szigetére.
 

A helyi futballcsapat a Herm FC, akik a Guernsey-i ligarendszerben szerepelnek - igaz csak a tartalékbajnokságban, annak is a második vonalában. Viszont nekik rövidebb idő alatt kell lejátszaniuk a bajnoki szezon meccseit mint az ellenfeleknek, ugyanis csupán az együttes fele áll helyi lakosokból - a másik fele csak a turista szezonban érkezik a szigetre dolgozni, majd utána el is hagyja azt. A Herm FC jelenleg az utolsó helyen áll, 12 mérkőzésből csak kettőt tudtak megnyerni.



Muratti Vase

Bár a Csatorna-szigeteken nem árulták a Muratti cigarettát, ám egy furcsa oknál fogva valamiért mégis ez a dohánygyártó cég ihlette a trófea nevét.
Leginkább a már megszűnt British Home Championship-hez hasonlítható, ahol Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország küzdött egymással. Itt Jersey, Guernsey és Alderney válogatottjai feszülnek egymásnak. Az elődöntőben az előző sorozat ezüstérmese meccsel Alderney ellen, a továbbjutó pedig a címvédővel mérheti össze erejét. Jersey 53, Guernsey 46 alkalommal nyerte meg a 2016-ban éppen 100. alkalommal megrendezett tornát, bár ebben benne van az 1937-es megosztott győzelem is. Alderney csupán egyetlen alkalommal tudta megnyerni a trófeát: 1920-ban Guernseyt győzték le 1:0-ra. Mérlegük egészen elkeserítő: 2 győzelem, 1 döntetlen, 105 vereség.

Íme a legutóbbi döntő. Sajnos rövidebb változatban nem volt fent, de érdemes beletekerni, már csak a hangulat miatt is.
 



Olykor-olykor felvetődik, hogy Sark vagy Herm bevonásával, vagy esetleg ezen két sziget által egy közösen indított csapattal 4 fősre duzzasszák a tornát, de általában a hagyományokra való tekintettel ezek a törekvések mindig elhalnak. Néhány éve már nem csak felnőtt, de U21-es és U18-as korosztályban, valamint női vonalon is megrendezik a tornát. Ez is jól mutatja, hogy mennyire kedvelt sport a futball errefelé (is).
 


Upton Park Trophy 


Enyhe túlzással ez a sorozat a szigetvilág Bajnokok Ligája - pedig csak arról van szó, hogy Jersey és Guernsey bajnoka összemérik az erejüket egy mérkőzésen. A sorozat az 1911-ben megszűnt Upton Park FC (ez a csapat képviselte Nagy-Britannia labdarúgását az 1900-as Olimpián) nevét viseli - tisztelegve ezzel előttük, amiért gyakran látogattak el focizni a Csatorna-szigetekre az 1900-as évek elején, oroszlánrészt vállalva a labdarúgás népszerűsítésében e vidéken.
 



Szigetjátékok


A néhány sorral előbb bemutatott sorozatban Jersey és Guernsey számítanak a legsikeresebb országoknak - már ami a labdarúgást illeti. Mindketten 3-3 aranyéremmel rendelkeznek. Utánuk következik 2 első hellyel Wight-sziget és Feröer-szigetek. Bizony, UEFA & FIFA tagságuk elnyerése előtt Feröer-szigetek és Gibraltár is rendszeres résztvevők voltak - Gibraltár még 2015-ben is indult, de már csak amolyan B-C válogatottal. És ha már szóba került a legutóbbi, 2015-ös torna: Guernsey itt szerezte meg harmadik aranyérmét, amit csak még édesebbé tett az a tény, hogy pont a rivális Jersey volt a torna házigazdája. Guernsey az 1350 ember előtt megrendezett fináléban 3:0-ra múlta felül azt az Ír-tengeren fekvő Man-szigetet, akikkel nem bírt a házigazda Jersey, így csak a 2. helyet tudta megkaparintani a csoportjában.
 


Alderney 3 alkalommal indult a tornán, legjobb szereplésüket 2003-ban mutatták fel, amikor 11. helyen végeztek a 15 induló közül. Az előbb említett 2015-ös felvonáson tökutolsók lettek - a 15. helyért vívott osztályozón 5:1-re maradtak alul Hitra ellen. A 2017-es, vagyis most júniusban rendezendő megmérettetésnek a Svédországhoz tartozó Gotland lesz az otthona. Jersey és Guernsey mellett Alderney labdarúgó válogatottja is indul majd - előbbi kettő rámegy majd a negyedik aranyéremre, Alderney pedig megpróbálja felülmúlni a 14 éve elért 11. helyet. Aztán kitudja... ha az UEFA úgy dönt, akkor Jersey néhány éven belül Orkney vagy Minorca helyett Németországgal vagy Spanyolországgal csaphat majd össze.



Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha még több olyan érdekességre vagy kíváncsi a foci világából, amiről az egyre jobban elbúvárosodó magyar sportsajtó sosem számol be, akkor kövess facebookon is: https://www.facebook.com/afocibolond