A kupákban gyakran borul a papírforma és történik meg, hogy egy alacsonyabb osztályú együttes nagyot menetelve akár a döntőig is eltud jutni, vagy akár meg is nyeri azt. Én most ezek közül is a legextrémebb, legérdekesebb eseteket próbáltam csokorba szedni.
Harmadosztályú győztesek
Amikor az amatőrök jobbak a profiknál
A Tottenham Hotspur az egyedüli amatőrcsapat, mely eltudta hódítani a világ legrégebbi és legpatinásabb kupasorozatát, az FA Kupát. Ekkoriban még csak az első- és másodosztály volt profi Angliában, ahová a Tottenham nem nyert felvételt, ezért a harmadik vonalnak tekinthető Southern League-ben szerepeltek, egészen 1908-ig. Az 1900/01-es sorozatban több élvonalbeli csapatot is meggyőzően búcsúztattak (pl. 4-0-ás győzelem a West Brom ellen az elődöntőben) a fináléba vezető úton, ahol egy újabb elsőligás csapat várt rájuk, a Sheffield United személyében. A találkozóra kilátogató 115 ezer néző kiegyenlített játékot láthatott, valamint egy 2-2-es végeredményt, ami azt jelentette, hogy 1 hét múlva újra találkozik a két gárda. Itt a Sheffield United szerezte meg ugyan a vezetést, de a második játékrészben hármat is berámoltak az "amatőrök", így a Tottenham emelhette magasba a trófeát. A döntő hőse egyértelműen a Tottenham skót támadója, Sandy Brown volt, aki az első felvonáson duplázott, az újrajátszott találkozón pedig ő szerezte csapata 3., egyben a mérkőzést eldöntő találatot. A Sheffield United szurkolóknak sem kellett sokáig búslakodniuk, ugyanis 1 évvel később már az ő csapatuk vitte el az aranyérmet, a szintén amatőr ligás Southamptont legyőzve.
A legtöbb harmadosztályú győztes
Hollandiában elég kaotikus volt a helyzet a kezdeti időkben: csak 1956-ban vezették be az egységes első osztályt, addig a csapatok különböző területi ligákban (6 részre volt osztva az ország ebben a tekintetben) szerepeltek, de a KNVB Cup-ban is nagy volt az összevisszaság. Hol a holland szövetség tiltotta meg, hogy a 6 területi liga élvonalában szereplő együttesek indulhassanak a holland kupában, hol pedig önszántukból nem indultak az elsőligás csapatok a sorozatban, mert csak felesleges nyűgnek tekintették a holland kupával járó plussz mérkőzésszámot. Többek között ennek is köszönhető, hogy 1918-ban (Racing Club Hemstede), 1920-ban (CVV Rotterdam) és 1921-ben (Schoten) is harmadosztályú csapat tudott diadalmaskodni. 1924-től már minden élvonalbeli csapat indult a sorozatban, azóta pedig ilyen csodára már nem volt példa.
svédcsavar Råå IF módra
A Helsingborg déli részén található városrész billentyűzetbarát nevű csapata azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy 1948-ban harmadosztályú csapatként tudta elhódítani a svéd kupasorozatot, bár a helyzet kicsit hasonló volt a holland csodákhoz, mivel ekkor nem indultak élvonalbeli csapatok a kupában Svédországban. A Råå IF egy másik harmadik ligás együttest, a BK Kenty-t döngölte a földbe (6:0), közel 10 ezer néző szeme láttára. Az európai futball történetében ez volt az egyetlen döntő, ahol sem első osztályú, sem második ligás csapat nem volt érdekelt. Az már csak hab volt a tortán a Råå IF szimpatizánsai számára, hogy a kupagyőzelem mellett feljutást is ünnepelhettek, így a következő idényt már a második ligában kezdték meg. 1950-ben ezt a bajnokságot is megnyerték, így történetükben először az élvonalban szerepelhettek, ahol első szezonjukban csak a bajnok Malmö FF tudta megelőzni őket. Az ezüstérmet követő szezonban már csak a 11. helyre voltak jók, ami kiesést eredményezett. Az elmúlt években az ötödosztályban kaparnak a kiesés ellen.
A leggyengébb csapat, mely kiléphetett a nemzetközi porondra
Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illetik a luxemburgi Jeunesse Hautcharage csapatát, mely annak köszönhetően "mutathatta meg magát" az európai porondon, hogy 1971-ben bejutottak a Luxemburgi kupa döntőjébe, majd ott 1:1-es rendes játékidő után 4:1-re győzték le az élvonalban bronzérmet szerző Jeunesse d'Esch együttesét. A Jeunesse Hautcharage duplázni tudott ebben a szezonban, mert a kupa mellett a bajnoki aranyérmet is megszerezték, igaz, csak a harmadosztályban...
A kis miniatűr csapat jutalma pedig nem más volt, minthogy két meccsen összemérhették erejüket az angol bajnokság 6. helyén végző Chelsea-vel a Kupagyőzetesek Európa Kupájában. A Jeunesse Hautcharage keretét iskolás fiúk, 40 évesnél is öregebb lelkes amatőrök, valamint egy félkarú szélső alkotta. Ezek fényében nem is volt meglepő, hogy az idegenbeli találkozót 8:0-ra, a hazait meg 13:0-ra húzták be a londoni kékek, pedig szinte mindkét mérkőzésre a B-C sort állították ki. A 21-0-ás összesítéses győzelem a mai napig rekordnak számít az európai kupasorozatokban.
A Jeunesse Hautcharage 1997-ben összeolvadt az US Bacharage csapatával, és így megalakult az UN Käerjéng 97, mely jelenleg a Luxemburgi élvonal utolsó előtti helyén tanyázik.
"Mint egy kisgyerek a cukorkaboltban"
A Lechia Gdańsk esete egy pici hasonlít a Jeunesse Hautcharage-éhoz, mivel ők is egyszerre ünnepelhettek harmadosztályból való feljutást és kupagyőzelmet, majd jutalomként őket is egy nagycsapattal sorsolták össze a KEK-ben. A Lechia az 1950-es években a lengyel futball egyik legerősebb csapata volt, de később - pénzügyi gondok miatt is - gyengülni kezdtek, gyakran estek ki alacsonyabb osztályokba. Az 1980-as évek hozták el az újjászületést, ezen belül is 1983 tavasza, amikor a harmadik vonal megnyerése mellett a kupát is elhódították, a másodosztályú Piast Gliwice elleni 2:1-es sikernek köszönhetően. Őket a korszak legerősebb bajnokságának számító Serie A második helyezettjével, a világbajnok játékosok sorát a keretében tudó Juventus-szal sorsolta össze a sors keze. "Mint egy kisgyerek a cukorkaboltban" - nyilatkozta a lengyel együttes egyik játékosa arra a kérdésre, hogy miként érzi magát a sorsolás után. A hazai 7:0-ás győzelem után a zebrák nem a legerősebb keretüket küldték a visszavágóra, de még így is behúzták azt 3:2-re, bár a Lechia 2:1-re még vezetni is tudott néhány percig. Azóta is ez az egyetlen alkalom, amikor a Lechia Gdańsk nemzetközi kupasorozatban szerepelhetett. A Juventus az akkori szezonban megnyerte a KEK-et és a Serie A-t is, a Lechia Gdańsk pedig egy másik apró skalpot gyűjtött még be, amikor a lengyel szuperkupában megverték az élvonal bajnokát, a Lech Poznańt. A Lechia Gdańsk jelenleg az első osztályban szerepel, ott középcsapatnak számít.
Meglepetés a szomszédban.
Az aprócska, 7 ezer lakosú felső-ausztriai városban 2007-ben, az ASKÖ Pasching és az SK Austria Kärnten egyesülésével jött létre az FC Pasching, mely szintén harmadik ligás csapatként tudott kupát nyerni. Pedig nem volt könnyű dolguk, mert messze nem surranópályán jutottak el a döntőig...
Először a harmadosztályú Austria Salzburg (2:1 a Pasching javára), majd a második ligás Austria Lustenau (3:2 hosszabbítás után), végezetül pedig a harmadik ligás Austria Klagenfurt (2:1) legyőzésével jutottak el a legjobb 8-ig, ahol már az igazi nagyhalak vártak rájuk: a negyeddöntőben az osztrák rekordbajnok Rapid Wien otthonában tudtak győzni egy Nacho Casanova góllal, míg az elődöntőben a legtehetősebb osztrák együttes, a Red Bull Salzburg otthonában tudtak fordítani, szóval megérdemelt módon jutottak a döntőbe. A fináléban a kupát legtöbbször elhódító, valamint ezen idény végén az élvonalat is megnyerő Austria Wien várta őket az Ernst-Happelben. Az egyetlen gólt pont az a Daniel Sobkova szerezte, aki az Austria Wien akadémiáján nevelkedett, de a felnőtt csapatban sosem mutatkozhatott be.
A kupagyőzelem, valamint Ausztria koefficiens listán elfoglalt helye azt jelentette, hogy a kis Pasching egyből az EL utolsó selejtezőkörében, a Play-offban kapcsolódik be, vagyis csupán egy megnyert párharc választja el őket attól, hogy első harmadosztályú csapatként az UEFA-kupa/Európa Liga csoportkörébe jussanak. Ez korábban másodosztályúként már összejött a német Alemannia Aachen (2004/05), a svájci Lausanne-Sport (2010/11), az angol Birmingham City (2011/12), valamint a szintén angol Wigan Athletic (2013/14) csapatainak. Bár a sorsolás kedvezett nekik és talán a lehető legkönnyebb ellenfelet sodorta az útjukba a kiemeltek közül (jöhetett volna akár a Tottenham, az Udinese vagy a Partizan Belgrád is), a portugál Estoril ha szorosan is, de mindkét találkozót behúzta (2:0 és 2:1), ezzel véget vetve a Pasching álmainak. Az együttes azóta is a harmadik vonalban szerepel, a hivatalos neve azonban már "SPG FC Pasching/LASK Linz Juniors"-ra változott, és a jelenleg másodosztályt vezető LASK Linz fiókcsapatának számítanak.
Ahol az lett volna a furcsa, ha nem a harmadosztályú csapat nyer
Utolsó harmadosztályú győztesünk a bolgár CSZKA Szófia, melynek győzelme annyira nem is számított meglepetésnek. Ezt a sztorit néhány hónappal ezelőtt remekül összefoglalt a Válogatott blog oldala, így ebben az esetben ajánlom az ő cikküket elolvasásra.
http://valogatott.blog.hu/2016/10/13/ritka_bravur_harmadosztalyu_kupagyoztes
Akik még nagyobb csoda küszöbén álltak
Következzenek azok az együttesek, melyek a harmadosztálynál is alacsonyabb ligákból jutottak el a kupadöntőbe.
A második leggyengébb csapat, mely nemzetközi porondra léphetett?
Első állomásunk Észtország, ahol hatalmas különbségek uralkodnak a csapatok között. Ez jól körvonalazódik az élvonalban is, de mégjobban kiütközik a kupában. Nem ritka, amikor az első ligás csapatok cseresora több számjegyű győzelmet arat az alacsonyabb ligás amatőrök ellen. Ezért is volt akkora csoda, amikor néhány évvel ezelőtt a Santos Tartu egészen a döntőig menetelt. Észtországban a bajnokság tavaszi-őszi rendszerű, viszont a kupa tavasztól-tavaszig tart: az első kör (melyben ugyanúgy érdekeltek már az élvonalbeli együttesek is, mint a sokadosztályú gárdák) májusban kezdődik, míg az elődöntők és a döntő csak a következő év májusában zajlik, vagyis szinte véget se ér az előző sorozat, mire az új már elkezdődik. Ennek a furcsa lebonyolításnak köszönhető, hogy a Santos Tartu a 2013/14-es kupasorozat kezdetekor még csak a negyedik vonalban szerepelt, a végén viszont már harmadosztályú csapatnak vallhatta magát. A sorsolás egyébként kegyes volt hozzájuk, mert a döntőben vezető úton csak egy élvonalbeli együttest sodort az útjukba. Így fordulhatott elő az is, hogy míg a másik elődöntőben az első osztályú Levadia és Infonet csapott össze, addig ők egy másik harmadosztályú csapatot, az Emmaste együttesét kapták, akik felett 3:1-re győzedelmeskedtek. A döntőben viszont már jött a papírforma és a válogatott játékosokat is felvonultató Levadia 4:0-ra lépte le őket, de mivel a bajnokságot is behúzta a Levadia Tallinn, ezért a harmadosztályú Santos Tartu beleszagolhatott az európai kupaküzdelmekbe is, ugyanakkor sok köszönet nem volt benne...
Az a Tromsø IL búcsúztatta őket 13:1-es összesítéssel, mely ekkor a norvég másodosztályban szerepelt, valamint akiket a következő körben kiejtett a feröeri Víkingur Gøta, akik ezzel az első olyan feröeri csapattá váltak, mely bármely európai sorozatban tovább tudott vergődni a második selejtezőkörből. Ezen eredmények tudatában nem túlzás kijelenteni, hogy amennyiben egy norvég másodosztályú csapatnál erősebb egylettel kellett volna farkasszemet nézniük, akkor akár még a Jeunesse Hautcharage 21:0-ás rekordja is veszélybe kerülhetett volna. Ám a Santos Tartu játékosok talán így is jó szájízzel emlékeznek ezekre a találkozókra, annak is köszönhetően, hogy az észt kupadöntőre 1750, a Tromsø IL elleni hazai találkozóra (0-7 oda) pedig 1200 ember látogatott ki. Ezek nagy számok annak a klubnak az életében, mely általában 80-90 néző előtt lép pályára. A Santos Tartu azóta még egy osztályt ugrott, jelenleg az észt második vonalban szerepelnek.
"Hol vagyunk Európához képest? Nem messze Dovertől."
-Harry Redknapp bizonygatja földrajz tudását.
Franciaországban is komoly múltjuk van a kupában remeklő kiscsapatoknak, így magától értetődő volt, hogy ők sem maradhatnak ki. A francia városok közül Calais fekszik a legközelebb a brit partokhoz, a La Manche csatorna szélessége itt alig 38 kilométer. A kisváros szinte egyetlen sportcsapatának az 1974-ben alapított Calais RUFC számít, mely egész fennállását alacsonyabb ligákban töltötte. Az 1999/2000-es szezonban éppen a negyedik vonalban szereplő együttes a Coupe de France-ban egészen a döntőig menetelt, az odáig vezető úton diadalmaskodott az élvonalbeli RC Strasbourg és Girondins de Bordeaux felett is. A tanárokból, kikötői munkásokból és hivatalnokokból álló csapat a fináléban a Stade de France-ban az FC Nantes ellen játszott majd' 80 ezer néző előtt, és a szünetben ugyan a levegőben lógott a világraszóló meglepetés (a Calais 1:0-ra vezetett), de a Kanárik a második játékrészben egyenlítettek, majd a 90. percben egy büntetővel a győzelmet is megszerezték.
Amennyiben sikerült volna megnyernie a találkozót a Calais-nak, akkor az UEFA Kupa első körében indulhatott volna a negyedosztályú csapat, ahol akár olyan együttesek ellen is pályára léphettek volna, mint a Liverpool, az AS Roma, az Ajax vagy az Internazionale.
A Calais azonban így is beírta magát a francia labdarúgás történetébe, főleg, hogy 2006-ban megint nagyot meneteltek a sorozatban a negyeddöntőig jutva, ahol újra a Nantes állította meg őket, megintcsak 2:1-es különbséggel.
Megvillannak a tenger hősei
A Porto külvárosának tekinthető, 45 ezer lakosú Matosinhos városának Leixőes SC nevű csapata újoncként jutott el a 2001/02-es portugál kupa kiírásában a döntőig. Azonban jobb tisztázni, hogy nem az élvonal újoncai voltak, hanem a negyedosztályból jutottak fel frissen a harmadosztályba, amikor véghezvitték ezt a bravúrt. Az egyesületet 1907-ben alapították, amivel az egyik legrégebbi portugál klubnak számít. 1936-ban jutottak fel először az élvonalba, a második világháború előtt háromszor szerepeltek a legjobbak között, de megragadni egyszer sem sikerült. A klub első aranykorát a hatvanas években élte. 1959-ben, 16 évi távollét után újra a legjobbak között szerepeltek, 1961-ben a Porto legyőzésével megnyerték a kupát és bemutatkozhattak az európai mezőnyben: a KEK-ben a svájci Chaux-de-Fonds 6:2-re verte őket az első meccsen, a visszavágón viszont 5:0-ra nyertek, és továbbjutottak, majd a román Progresul Bukarestet is kiverték. A kaland végét a Motor Jena elleni párviadal hozta, a portugálok legnagyobb bánatukra hazai pályán bukták el a továbbjutást, de ezzel együtt is a negyeddöntőig jutottak. Az újabb hazai kupamenetelésre 40 évet kellett várni, amikor 7 kört vettek sikeresen ahhoz, hogy eljussanak a fináléig. Áldozataik között volt a másodosztályt megnyerő Moreirense, valamint az élvonalbeli Braga is. A mindent eldöntő meccsen már nem bírtak a portugál bajnok Sporting Lisszabonnal, Mário Jardel gólja jelentette a különbséget. Ettől függetlenül az ezüst is szépen csillogott - főleg annak a tudatában, hogy hosszú kihagyás után újra kiléphettek az európai színtérre: a macedón Belasica együttesét még búcsúztatni tudták az UEFA-kupában, de a következő körben már nem bírtak a görög PAOK csapatával. Aztán 2003-ban a másod-, 2007-ben pedig az első osztályba is feljutottak. Néhány éve már a másodosztályban tengetik napjaikat. Tavaly és tavalyelőtt is épphogy elkerülték a kiesést onnan, de úgy tűnik hogy idén is ez a feladat vár rájuk.
Ami késik, az nem múlik
A legelképesztőbb teljesítmény azonban kétségtelenül a lengyel Ruch Chorzów második garnitúrájáé. Az együttes az 1991-92-es idényben a hatodik vonalban (!) szerepelt, és már az is nagy bravúrnak számított, hogy a regionális küzdelmek során felverekedte magát az országos főtáblára a lengyel kupában a következő szezonra, miközben feljutottak az ötödosztályba is.
A Ruch amatőrjei azonban ennyivel nem elégedtek meg: sorra búcsúztatták az ellenfeleket, pedig a negyeddöntőtől kezdve már nem egy mérkőzésen dőlt el a továbbjutás sorsa, hanem oda-visszavágós rendszerben. A döntőben aztán már az egész ország nekik szurkolt, leszámítva alighanem a GKS Katowice drukkereit, a fináléban ugyanis ők voltak az ellenfelek. Az aranymeccsen csak hajszálon múlt az ötödosztályú csapat sikere, ugyanis csak tizenegyesekkel maradtak alul az élvonal 8. helyén végző GKS Katowice ellen. A Katowice egyébként azt a Benficát kapta a KEK-ben, akik később az elődöntőig meneteltek - nem kell ecsetelnem, hogy mekkora élmény lett volna ellenük pályára lépni az ötödosztályú játékosok számára. A Ruch Chorzów amatőrcsapata a legalacsonyabb osztályú gárda, amely valaha is országos kupadöntőt játszhatott (Wales és Liechtenstein kivételt képez, a következő sorokban majd kifejtem hogy miért), a fináléba vezető úton 14 csapatot győztek le!
Ami késik, az nem múlik... Ez az örökérvényű szabály újfent bebizonyosodott, amikor 1996-ban a másodosztályú Ruch Chorzów első csapata (ahová ekkor már többen is felkerültek a pár évvel azelőtt nagyot menetelő tartalékok közül) megnyerte a trófeát. Ráadásul a KEK-ben a Llansantffraid-on (walesi csapat, mai nevén TNS) túljutva éppen a Benficát kapták, akik ellen még egy gólnélküli döntetlenre is jók voltak hazai környezetben - igaz, az odavágót előtte elvesztették 5:1-re.
Tartalékcsapatok a döntőben
Azonban egyáltalán nem a Ruch Chorzów második csapata volt az egyetlen garnitúra, mely tartalékcsapatként fináléba jutott volna, sőt... a lengyelnél nagyobb és jóval sikeresebb focikultúrával rendelkező országokban is találunk ilyenre példákat.
Elsőként ott van a Real Madrid Castilla, mely igazi kupaspecialistának számít spanyolhonban, hiszen a "királyi fakó" ötször is eljutott a negyeddöntőig, 1980-ban pedig egyenesen a nagy Reallal mérhette össze az erejét a fináléban! Az ekkor másodosztályban szereplő tartalékcsapat útja baszkföldön át vezetett a döntőbe, mivel többek között az Athletic Bilbaot és a Real Sociedadot is kiejtette a sorozatból, majd az elődöntőben is egy élvonalbeli csapat várt rájuk a Sporting Gijón személyében, akik ellen hiába vesztették el az első mérkőzést 2:0-ra is, a visszavágón 4-et is berámoltak az 1 kapottal szemben. Érdekesség, hogy a Real Sociedad a 2., a Sporting Gijón pedig a 3. helyen végzett ebben a szezonban az élvonalban, a 4. Barcelona előtt. Bár a döntőben a "tarcsi" nagyon simán kikapott (1:6) a sztárokat felvonultató nagyoktól, a lefújás után együtt ünnepelt a két gárda. Mivel a nagyok megnyerték a bajnokságot és a BEK-ben indulhattak, ezért a Real Madrid Castilla a Kupagyőztesek Európa Kupájával vigasztalódott... fakó a nemzetközi porondon! Ott egyébként az FA Kupát másodosztályúként elhódító West Ham Uniteddel sorsolták össze őket, akiket 3:1-re győztek le hazai pályán, de utána a visszavágón (3:1 rendes játékidő, 5:1 hosszabbítás után a Londoni kalapácsosok javára) búcsúzni kényszerültek.
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy 2002-ben Hollandiában is hasonló helyzet álljon elő, vagyis egyazon klub két különböző együttese vívja a finálét. Az Ajax Amsterdam amatőrjei ugyanis fantasztikusan szerepeltek a sorozatban: a gárda a nyolcaddöntőben az FC Twentét győzte le hosszabbításban, majd pedig a másodosztályú Telstar ellen diadalmaskodott. Az elődöntőben az élvonalbeli FC Utrecht volt az ellenfele, és az utrechtiek csak büntetőkkel tudták búcsúztatni az amatőröket, miközben a másik ágon az Ajax nagycsapata a PSV-t legyőzve bejutott a fináléba. Az amszterdamiak tartalékjai között egyébként olyan focisták szerepeltek, mint Petri Pasanen, Nando Rafael, Jelle van Damme, Jason Culina, Wesley Sneijder, Maarten Stekelenburg, Steven Pienaar vagy Johnny Heitinga...
Az Utrecht közel állt ahhoz, hogy a kicsik után a nagyokat is elkapja, ugyanis a Rotterdami döntőben a 89. percig vezettek az Ajax első csapata ellen, de a 90. percben jött a brazil Wamberto, majd a 93. minutumban Zlatan Ibrahimovic aranygólja döntött. Az FC Utrecht drukkereinek viszont nem kellett sokat búslakodniuk, mert a következő két kiírást az ő kedvenceik nyerték.
Követekző állomásunk Németország, ahol szintén voltak már harmadosztályú kupadöntősök: 1997-ben az Energie Cottbus, 2001-ben az Union Berlin volt finalista, de a legnagyobb szenzációt a Hertha BSC amatőrjeinek remeklése jelentette az 1992/93-as kiírásban. Miközben a berliniek első csapata a nyolcaddöntőben kiesett a Bayer Leverkusen ellen, addig a tartalékok meg sem álltak a döntőig - ami még akkor is fantasztikus teljesítmény, ha tudjuk, hogy az együttesnek az odáig vezető úton mindössze egy élvonalbeli gárdát kellett kivernie, valamint minden fordulóban hazai pályán játszhattak, csakúgy mint a fináléban, amit a berlini Olimpia stadionban rendeztek, 77 ezer érdeklődő előtt. Az ellenfél az a Bayer Leverkusen volt, amely a "nagycsapatot" is kiverte, de az amatőrök remekül tartották magukat - Ulf Kirsten csak a 77. percben szerezte a meccs egyetlen gólját. Utólag nézve persze talán nem is olyan meglepő, hogy a Hertha amatőrjei ilyen jól szerepeltek, elvégre a csapatban olyan labdarúgók játszottak, mint Christian Fiedler, Oliver és Andreas Schmidt, vagy Carsten Ramelow, akik később éveken keresztül futballoztak a Bundesligában.
Wales és Liechtenstein
Őket azért kell külön kezelni, mivel előbbi 1992-ig, míg utóbbi egészen a mai napig nem rendelkezik önálló bajnoksággal. 1992 előtt az összes walesi székhelyű együttes az angol ligarendszerben szerepelt (manapság is vannak ilyen csapatok, elég csak a Swansea City-re vagy a Cardiff City-re gondolni), de ettől függetlenül ugyanúgy elindultak a walesi kupában. Ezért is fordulhatott elő, hogy sokszor alacsonyabb angol ligában szereplő csapat tudta hazavinni a trófeát. Hasonló a helyzet Liechtensteinben is: a csapatok (mind a 7) a svájci ligarendszerben szerepelnek, ezért több alkalommal is olyan csapat nyerte a nem túl nehezen megszerezhető Liechtensteini kupát (a 7 csapaton kívül a 7 tartalékegyüttes, valamint néhány darab harmadik számú csapat szokott indulni a sorozatban), mely alacsonyabb svájci osztályokban szerepelt.
A walesi kupában legextrémebb esetet az 1986/87-es kiírás hozta, amikor a Merthyr Tydfil úgy tudta megnyerni a sorozatot a Newport County ellen, hogy az angol Southern League Midland Division-ban, vagyis az angol hetedosztályban szerepelt! Győzelmének köszönhetően a KEK-ben is indulhatott az együttes, ahol hatalmas meglepetésre az első meccsen 2:1-re legyőzték az olasz Atalanta csapatát, az idegenbeli visszavágón viszont már 2:0-ra ők maradtak alul. A másodosztályú Atalanta egyébként egészen az elődöntőig menetelt utána, csak a későbbi győztes Mechelen tudta megállítani őket. Ezzel ők, valamint az 1967/68-as KEK szezonban szintén elődöntőig menetelő - eközben angol másodosztályban szereplő - Cardiff City az a két nem élvonalbeli csapat, mely a legtovább eljutott ebben a sorozatban. A hetedik ligás Merthyr Tydfil pedig a legalacsonyabban rangosorolt gárda, mely indulhatott nemzetközi kupaporondon. Megemlítendő még a Bangor City esete is, akik több nagy csapat grabancát is megráncigálták már. Amikor 1962-ben megnyerték a walesi kupát a rekordgyőztes Wrexham (23 alkalommal szerezték meg a trófeát) ellenében, akkor az angol ötödosztálynak számító Cheshire County League 10. helyén végeztek. A KEK-ben a Napoli csak vért izzadva tudott továbbvergődni rajtuk: az első találkozót 2:0-ra a Bangor nyerte, míg Nápolyban 3:1-re végeztek a csapatok. Azonban ekkoriban még nem létezett az idegenben lőtt gólok szabálya, ezért egy harmadik, semlegesen helyszínen (ez London lett) rendezett találkozónak kellett döntenie, amit egy 85. percben szerzett góllal nyertek meg az olaszok 2:1-re, hogy a következő körben búcsúztassák a Bene Ferenccel felálló Újpestet is.
Még mindig Bangor City: ugyan elvesztették az 1985-ös walesi kupa döntőjének mindkét meccsét a Shrewsbury Town ellenében (1:5 összesítésben), de mint legtovább jutó walesi együttes, megint elindulhattak a KEK-ben. Ott az első körben idegenben lőtt töb góllal (1:1 és 0:0) túljutottak a norvég Fredrikstad csapatán, utána pedig két szoros vereség (0:2 otthon és 0:1 idegenben) az ebben a kiírásban ezüstérmet szerző Atlético Madrid ellen egyértelműen a tisztes helytállást jelentette számukra. A Bangor City ekkor az angol hatodosztálynak volt a tagja. Liechtensteinben az FC Vaduz két alkalommal (1999/00 és 2000/01) is úgy nyerte meg a helyi kupát, hogy a svájci harmadik vonalnak volt a tagja, míg a 2012/13-as kiírásban a svájci negyedosztályban szereplő USV Eschen/Mauren törte meg a Vaduz egyeduralmát (1997-től mostanáig ez az egyedüli eset, amikor nem a Vaduz húzta be a serleget), mikor egy sírból visszahozott találkozót tudtak döntetlenre menteni egy 94. perces találattal, majd nem hibáztak a tizenegyespárbaj során. Az EL-selejtezőben az izlandi FH Hafnarfjörður várt rájuk, akik két szoros győzelemmel (2:1 és 1:0) lépték le az első nemzetközi mérkőzéseit játszó miniállam gárdáját.
Freja, a duplázó
Az egyetlen alacsonyabb ligás klubot, mely két egymást követő szezonban is megtudta nyerni hazája kupasorozatát, Dániában találjuk. A Randers Freja egy 1898-ben alapított együttes volt, melynek szinte minden sportban (labdarúgás, atlétika, kézilabda, asztalitenisz) volt szakosztálya. Messze nem tartoztak Dánia legerősebb futball csapatai közé, ezért is volt nagy teljesítmény tőlük, hogy 1967-ben (Aalborg elleni 1:0) és 1968-ban (Vejle BK elleni 3:1) is elhódították a dán kupát, na meg azért is, mert mindezt másodosztályúként tették meg. Ez a két kupasiker egyben azt is jelentette, hogy elindulhattak a KEK-ben, ahol mindkét alkalommal német csapatok állták az útjukat. Az 1967/68-as szezonban a Hamburg SV búcsúztatta őket az első körben, míg a következő idényben már 2 fordulót is sikeresen vettek (az ír Shamrock Rovers és a málta Sliema Wanderers ellenében), mielőtt az 1. FC Köln kiejtette őket. Még 1973-ban is megnyerték a dán kupát, de ekkor már mint első osztályú csapat, mivel 1969-ben feljutottak az élvonalba.
2003-ban a Randers Freja, valamint másik 5 kisebb, környékbeli csapat egybeolvadásával jött létre a Randers FC, mely ápolva az előző klub hagyományait, meg is nyerte a 2006-os kupát, természetsen másodosztályúként. Azonban a Randers Freja ma is létezik, mivel amolyan tiszteleti jelleggel ezen a néven fut a Randers FC tartalékcsapata. A Randers FC jelenleg a dán élvonalban szerepel, ott a középmezőnyhöz tartozik.
A többiek
Megemlítendő még az En Avant Guingamp 2009-es francia kupa győzelme: miközben több élvonalbeli csapatot búcsúztatva jutottak el a döntőig - ahol a Rennest múlták felül 2:1-re -, aközben 3 ponton múlt csak, hogy nem estek ki a második vonalból a harmadosztályba. Ennél jobban kicentizte a norvég kupát 2012-ben elhódító IL Hødd együttese, akik csak a jobb gólarányuknak (-9 volt nekik, -11 a kieső Tromsdalennek) köszönhetően őrizhették meg a másodosztályú tagságukat. Nem volt ilyen szerencsés a Kalmar FF, akik 1987 nyarán zsebelték be a svéd kupát, a szintén másodosztályú GAIS-t legyőzve a fináléban. A dolog pikantériája, hogy ősszel, a szezon végén (Svédországban tavaszi-őszi rendszerű a bajnokság) a GAIS feljutott az élvonalba, míg a Kalmar kiesett a harmadosztályba. Az FK Zemun a 2007/08-as szezonban jutott be a szerb kupa fináléjába (majd vesztette el azt a Partizan Belgrád ellen 3:0-ra), miközben kiesett a másodosztályból a harmadikba. A helyzetet csak súlyosbította, hogy az UEFA nem fogadta el a csapat licenszét, ezért nem indulhattak az UEFA-kupában.
Hasonló cipőben járt a G.D. Chaves is, mely fennállása legnagyobb sikerét érte el, amikor bejutott a portugál kupa döntőjébe 2010-ben, és csak szorosan (2:1) vesztette el azt az FC Porto-val szemben. Nem elég, hogy ezen a tavaszon kipottyantak a másodosztályból, de mivel a Porto nem végzett BL-t érő helyen, ezért az Európa Liga indulást is elbukták. A idősebb korú Honvéd szurkolóknak valószínűleg nem cseng ismeretlenül a francia Nîmes Olympique neve, akik 1996-ban verték oda-vissza kedvenceiket a KEK-ben. A Nîmes Olympique annak köszönhetően indulhatott a sorozatban, hogy eljutott a francia kupa döntőjébe, ráadásul ott egészen a 88. percig döntetlenre állt az élvonalban aranyérmet szerző AJ Auxerre ellen - pedig csak a harmadosztályban szerepeltek.
Még mindig maradunk az idén kereken 100 éves francia kupánál, hisz nem lehet elmenni szó nélkül az US Quevilly tette mellett sem, akik szintén harmadosztályú együttesként jutottak be a fináléba a 2011/12-es évadban (a Marseillet és a Rennest is két vállra fektetve út közben), ahol csak egy Lisandro López találat miatt maradtak alul az Olympique Lyonnal szemben. A döntő tétje - természetesen a nagy presztízzsel bíró serleg megnyerésén kívül - az is volt, hogy a győztes az EL csoportkörében indulhat. Szóval azt leszámítva, hogy az US Quevilly a sorozat első, másodosztálynál alacsonyabban rangsorolt győztese lehetett volna, még majdnem az európai kupaőszt is megélte, pedig a harmadosztályban csupán 5 ponttal szereztek többet, mint a negyedik vonalba kipottyanó 17. helyezett gárda.
Megér egy misét a 2006-os skót kupadöntőt csak büntetőkkel elvesztő harmadik ligás Gretna is. Az ő történetüket már feldolgozta az ország egyik legzseniálisabb focival foglalkozó oldala, a Futballkutató.
http://afutballkutato.blog.hu/2016/05/09/az_anglo-skot_torpe_tundermeseje
A legerősebb focinemzeteket figyelembe véve egyértelműen az olasz és a spanyol kupában történt/történik a legkevesebb meglepetés: az előbbit egyedül a Napoli tudta elhódítani alacsonyabb osztályúként, amikor 1962-ben másodosztályúként győzte le a döntőben a Spal csapatát. Másodosztálynál alacsonyabb ligában szereplő csapat még sosem jutott a döntőbe, bár tavaly rendkívül közel járt ehhez a harmadik ligás Alessandria együttese, akik az elődöntőig meneteltek (többek között a Palermo és Genoa kárára), majd ott az első felvonáson csak minimális, 1 gólos vereséget szenvedtek az AC Milantól. A második talákozót viszont már nagyon simán, 5:0-ra hozta a Rossoneri.
Az 1903-ban létrehozott Copa del Rey-t eddig még csak első osztályú gárda tudta elhódítani, második ligásnál gyengébb csapatok még nem is jutottak a döntőbe, de másodosztályúak is csupán 3 alkalommal. A közelmúlt nagy meglepetését a harmadosztályú CD Mirandés szolgáltatta, akik a legjobb 4-ig jutottak a 2011/12-es kiírásban, kiejtve 3 első ligás (Villarreal, Racing Santander, Espanyol) együttest is, de az elődöntőben már mindkét csörtét elvesztették (1:2 és 2:6) az Athletic Bilbao ellen. Rajtuk kívül mindössze 2 harmadik ligás csapat jutott el az elődöntőig ebben a sorozatban: 1931-ben a Deportivo Logroño, 2001/02-ben pedig a Figueres.
Mi a helyzet itthon?
A magyar futball történetében 2 alkalommal ünnepelhettek nem élvonalbeli kupagyőztest. 1933/34-ben a másodosztályú Soroksári AC győzte le a szintén második ligás BSZKRT (a BKV előre jogelődje) együttesét, bár nem volt könnyű szülés: az első és a második találkozó is döntetlennel végződött, a harmadik találkozáskor viszont már 2 góllal jobbnak bizonyult a Soroksár, mely az idény végén nemcsak kupagyőzelmet, de feljutást is ünnepelhetett. Rajtuk kívül egyedül a Siófoki Bányász tudott alacsonyabb osztályúként magyar kupát nyerni. Ők 1984-ben az élvonal ezüstérmesét, a Verebes József által irányított Rába ETO Győrt tudták legyőzni 2:1-re, másodosztályú gárdaként. A KEK-ben a görög Larissa csapatával mérték össze erejüket, de a hazai 1:1 után idegenben 2:0-ás vereséget szenvedtek, így búcsúzni kényszerültek.
A Haladás (1992/93) és az MTK (2011/12) állt még nagyon közel másodosztályúként a kupasikerhez - mindketten csak büntetőkkel vesztették el a finálét, az előbbi az FTC, míg az utóbbi a DVSC ellenében.
*Egyedül az első számú kupasorozatokat vettem figyelembe, szóval Ligakupák meg hasonló másod- harmadrangú kupaküzdelmek nem voltak szempontok. Kutatómunkám csak az európai kontinensre terjedt ki.
Ezeket használtam fel az írásomhoz:
http://www.rsssf.com/miscellaneous/ruchii.html
http://www.origo.hu/sport/focivilag/20080505-kiscsapatok-nagy-napjai-az-orszagos-kupakban.html
