A következő sorokban megpróbálom bemutatni nektek az ír klubfocit (néhol óhatatlanul is összehasonlítva a magyar, vagy a lejtmenetben lévő skót pontvadászattal), amely történetében az egyik legszebb fejezet egy trágyadombon elért siker, valamint az ír ligaválogatottat, akiknek legemlékezetesebb győzelmük után a gólszerző játékos alapos fejmosást kapott a főnökétől. Ezen felül lesz még szó a nővekedő nézőszámok és a nem légiós légiósok mellett a nemzetközi porondon elért nagyobb győzelmekről, menetelésekről is.
Airtricity League, az egyik leggyorsabban fejlődő amatőrliga - sokan csak ezen jelzőkkel illetik az ír bajnokságot. Nyilván ezek szubjektív vélemények, szóval helyén kell kezelni az ilyen jelzőket, azonban azt láthatjuk, hogy az adott országok klubjainak nemzetközi porondon elért eredményeit rangsoroló UEFA-koefficiens listán már a 38. pozíciót foglalják el. Úgy, hogy a finn és a moldáv pontvadászatot már biztosan előzik jövőre (amikor kiesnek a 2013/14-es szezonban elért pontszámok), és amennyiben nem mutat be hatalmas menetelést az odavágókon hátrányba kerülő FH vagy Skenderbeu, akkor az izlandi és albán liga is az írek mögé kerül majd, akik így közel 10 helyet léphetnek előre pár esztendő alatt (2014-ben még a 43. helyen tanyáztak), ami igencsak megsüvegelendő teljesítmény, főleg a magyar, de leginkább azzal a skót bajnoksággal összehasonlítva, ami merőben ellenkező fejlődési ívet ír le. 2010-ben még a tizedik legerősebb első osztályú bajnokságnak számított ebben a tekintetben a Skót Premier League (2008-ban például még 3 együttesük is érdekelt volt a nemzetközi kupasorozatok tavaszi fordulóiban), míg mára visszacsúsztak egészen a 26. pozícióig, a Rangers kálváriájának is köszönhetően. Ráadásul ha kivesszük a skót egyeduralkodó, valamint mindig kiemelt Celtic - a legnépszerűbb ír klub - eredményeit, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt években az ír együttesek több győzelmet értek el a selejtezők folyamán, mint a skót riválisaik.
Mindezt úgy viszik véghez, hogy a játékosok zöme félprofi, vagyis valamilyen civil foglalkozás mellett űzi a sportágat. Felmérések szerint a taxisofőrködés az egyik legfelkapottabb kenyérkereső foglalkozás az ír bajnokság labdarúgóinak körében, mivel könnyen összeegyeztethető az edzésekkel és mérkőzésekkel, bár tavaly még így is több Dundalk játékosnak is hosszabb szabadságot kellett kivennie az EL-főtáblára jutás miatt. Az átlagfizetés 15 ezer euró körül mozog (mielőtt félreértenétek: nem egy hét vagy hónap, hanem egy egész esztendő leforgása alatt tudnak ennyi pénzt megkeresni az itt focizók), ami kevesebb, mint a minimálbér. Elég utópisztikus, de azért próbáljuk elképzelni nevetés nélkül egy röpke pillanatra, amint a Ferencváros/Videoton/stb. játékosai a beérkező üzeneteket böngészve mosolygós arccal konstatálják, hogy újra hiánytalanul át lett utalva a havi apanázs, mind a 65 ezer forint - majd gyorsan mennek is vissza melózni, mielőtt a főnök lazsálásnak vélné a nagy telefonnyomkodást. Lehet furcsa és demagóg a hasonlat, azonban a nyers tény az, hogy az elmúlt 6 év alatt több ír együttes érte meg a kupaőszt, mint magyar - ráadásul azt az egyetlen magyar együttest egy külföldi edző vezette főtáblára (míg az ír első liga 12 együttesénél az egy szem angol, valamint a két északír szakembert leszámítva minden menedzser hazai), légiós játékosok tömkelegével. Légiósok persze Írországban is akadnak, ugyanakkor rendkívül kevesen, valamint az ügy eléggé kacifántos...
Légiósügy
A Transfermarkt oldal adatai szerint a légiósok aránya jelenleg mindössze 21,1%, méghozzá úgy, hogy az angol és skót játékosok mellett azt a 27 északír labdarúgót is idegenlégiósként tüntetik fel, akiknek a fele a Derry City kötelékébe tartozik - amely együttes ugyan már hosszú évek óta az ír pontvadászatban szerepel, de földrajzi szempontból Észak-Írországban található. Ennek okait a Futballkutató boncolgatta nemrégiben.
http://afutballkutato.blog.hu/2017/07/02/szamuzetesben_otthon
Mellettük olyan labdarúgók is légiósként vannak megjelölve a Transfermarkt szerint, akik már hosszú évek, vagy akár egy egész évtized óta Írországban élnek és kergetik a lasztit: ilyen többek között az Ír-tengerben fekvő Man-szigetéről származó Sligo Rovers hátvéd Seamus Sharkey, aki egy apró kitérőt leszámítva egész eddigi pályafutását Írországban töltötte. A román származású, de Olaszországban nevelkedett Dundalk cserekapus Gabriel Sava is már egészen tinédzserkora óta ír együttesekben véd, pedig először egy családi látogatás miatt érkezett Írországba, és csak azért telepedett le ott, mert a testvérét séfként kezdte alkalmazni az egyik Drogheda-i étterem. A Bohemians nem túl fényes múltú csatára, Ismahil Akinade - három esztendővel ezelőtt két év felfüggesztett börtönre ítétéltek, mert két társával együtt szexuálisan zaklattak egy fiatalkorú lányt még 2010-ben - is külföldi játékosként van feltüntetve, holott már kiskorában átköltöztek Írországba a családjával Nigériából.
Amennyiben szőrös szívűek akarunk lenni, és az előbb felsorolt labdarúgókat is a légiósok között tüntetjük fel, az így kapott 21,1% még ebben az esetben is elég alacsonynak számít az UEFA tagországainak élvonalait figyelve.
Egyészen pontosan egyedül a Feröer-szigeteken (10,6% - csupán 26 nem feröeri labdarúgó lépett pályára az egész ligában a most zajló szezonban, a magyar Gángó Andrással együtt), Montenegróban (11,8%), Grúziában (14,0%), Észtországban (14,5%), Örményországban (16,3%), Ukrajnában (17,0%), Albániában (17,1%), Macedóniában (17,6%), Moldovában (18,6%), Romániában (20,2%), valamint Szerbiában (20,3%) alkalmaznak kevesebb külföldi játékost az együttesek, bár az átigazolási szezon lezárultáig valószínűleg még beesik néhány légiós Romániába és Szerbiába is, így ők is visszacsúsznak majd az Airtricity League mögé ebben a tekintetben.
Észak-Írország, Wales és Koszovó első osztályú pontvadászatairól nem találtam pontos adatokat. Az OTP Bank Ligában jelenleg 26,9% a légiósok aránya, a honosított labdarúgókat is a magyar játékosok közé számolva.
Nézőszámok és egyéb érdekességek
Érdekes összehasonlítási alap még a nézőszámok: az OTP Bank Liga 2016/17-es kiírásában 2697 fő volt az átlagnézőszám, míg az ír első liga 2016-os szezonjában 1465. Ebben a tekintetben tehát verjük őket, amennyiben megfeledkezünk arról az apró, semmiképp sem elhanyagolható tényről, hogy Írországban 4,75 millióan, míg idehaza 9,8 millióan élnek. Meg kell említenem egy olyan furcsaságot is, miszerint a 60-as évektől kezdődően Írországban szombatonként, helyi idő szerint 14:45 és 17:15 között a televíziós társaságok nem sugározhatnak labdarúgó mérkőzéseket (még külföldieket sem!), mondván káros hatással van a nézőszámokra, ha a szurkolók élőben láthatják a találkozókat a képernyő előtt - ügye, még ebben a tekintetben is jó pár évtizeddel megelőzték az MLSZ-t! Ezen egyezmény egyik következménye egyébként az is, hogy az angol Premier League utolsó fordulójának meccseire általában vasárnap kerül sor.
Mindezek mellett azt is tudni kell, hogy Írországban bizony nem a labdarúgás a legnépszerűbb sport, mivel a Kelta foci (Gaelic Football) és a Hurling - bár a két sportot ugyanaz a szövetség felügyeli és nagy a hasonlóság a szabályokat illetően is, ám a hiedelmekkel ellentétben valójában két különböző játékról van szó - mellett a rögbi is előzi népszerűségben a "soccert". Igen, nekem is herótom van ettől a szótól, ugyanakkor ha Írországba való érkezésed után bejelented a helyieknek kezdő angolsággal, hogy te bizony most futball mérkőzésre szeretnél menni, akkor nagyobb valószínűséggel kötsz ki egy Kelta focimeccsen. Természetesen a labdajátékokon túl is van élet. A boksz például mindig is nagy népszerűségnek örvendett, de Conor McGregor sikereinek köszönhetően az MMA is napról-napra felkapottabb lesz.
Ha még jobban el szeretnél merülni a témában, akkor ajánlom az irorszagmagyarul.blog.hu idevágó irományait:
http://irorszagmagyarul.blog.hu/2017/03/08/szerelos_napok
http://irorszagmagyarul.blog.hu/2017/04/14/az_ir_labdajatekok
Még egy picit kanyarodjunk vissza a nézőszámokhoz, mivel az idei szezonban hatalmas, a tavalyihoz képest közel 50%-os növekedést (!!) mutatnak az adatok, ami főleg a Cork City remek szereplésének köszönhető: Írország egyik legnagyobb szurkolótáborával rendelkező együttese - nem véletlenül nekik van a legnagyobb befogadóképességű létesítményük is, a 7800 férőhelyes Turner's Cross - már 2005 óta vár a hőn áhított bajnoki címre, amit jó eséllyel meg is szereznek majd (jelenleg utcahosszal, 17 ponttal és egy meccs előnnyel vezetik a tabellát, méghozzá úgy, hogy első vereségüket csupán tegnapelőtt, a 23. fellépésükön szenvedték el), a zsinórban elért három ezüst után. A tavalyi 1465-ös átlagnézőszám idén tehát 1915-re nőtt, ami azt jelenti, hogy amennyiben a Cork City drukkerek továbbra is előszerettel látogatják csapatuk mérkőzéseit, valamint a nemzetközi porondot érő helyezésekért, illetve a kiesés ellen folytatott harcban is elég izgalmasra sikerül a hajrá, akkor akár a kétezres évek legmagasabb átlagnézőszáma, a 2003-ban elért 2338 fős rekord is veszélybe kerülhet.
http://www.irishexaminer.com/breakingnews/sport/attendances-up-as-new-figures-show-cork-city-are-airtricity-leagues-best-supported-club-799871.html
Az izgalmas hajrá már csak azért is előre borítékolható, mivel az eddig megszokott 12 csapatos élvonalat 10 fősre csökkentik majd, tehát a most futó szezon utolsó 3 helyen végző együttese a következő évet már egy szinttel lejjebb kezdi meg, míg a második vonalból csak a bajnok jut fel. Ezek mellett a szokásos első 3 helyért, vagyis a nemzetközi porondra való kilépésért is nagy lesz a küzdelem (amennyiben olyan együttes nyeri a kupát, mely a dobogón végez, akkor ügyebár a negyedik pozíció is Európa Liga indulást ér), míg a két legelőkellőbb, európai kupában való indulást nem érő helyre befutó együttes az idei szezontól kezdődően a skót Challenge-kupában* tesz jelenést (idén ez a két gárda a Sligo Rovers és a Bray Wanderers, mivel ők lettek az ötödik és hatodik helyezettek 2016-ban), vagyis jóformán nincs olyan együttes, mely céltalanul tengődhetne a középmezőnyben.
*A skót Challenge-kupa egy olyan sorozat, amiben a skót másod-, harmad-, negyed- és ötödosztály együttesei, az élvonal tartalékcsapatai, valamint Wales, Észak-Írország és Írország 2-2 db klubja vesz részt.
Egy ilyen, második számú kupasorozat talán itthon is jó kezdeményezés lehetne, ahol a honi csapatok mellett elindulhatnának olyan együttesek, mint pl. a Dunaszerdahely, a Sepsi OSK, vagy mondjuk a Szpartak Szabadka - bár amíg a Szuperkupa mérkőzés is elmarad a zsúfolt naptárra való hivatkozással, addig ügye ilyenekről kár is álmodozni.
Átigazolások: skótobbak a skótoknál!
Érdemes kitérni az ír csapatok átigazolási szokásaira is, mivel általában a szerződés nélküli játékosokra vadásznak, vagy kölcsönben szereznek meg labdarúgókat, ezért nagyítóval kell keresni az olyan eseteket, amikor átigazolási díj ellenében szerződtetnek valakit. Az elmúlt évek legjobb középpályásának tartott Daryl Horgan is remek példa az ottani viszonyokra, akit mindössze 10 ezer euróért szerzett meg a Dundalk a Cork Citytől. Bizony, ez az összeg már a magasan kiemelkedő kategóriában tartozik!
Eladási oldalon sem virágzik túlságosan az élet, ami annak is köszönhető, hogy az ír csapatok általában 1, maximum 2 évvel előre kötnek csak szerződéseket, ezért gyakran pénztárcakímélőbb a skót és alacsonyabb ligás angol csapatok számára (általában ők a felvevőpiac), ha a játékossal egyeznek meg a klubváltást illetően, majd szépen kívárják azt a pár hónapot, amíg lejár az illető élő kontraktusa, mert így maximum csak a nevelési költséget kell megtéríteni. A két legzsírosabb üzletet a Derry City bonyolította le, akik előbb 640 ezer fontért passzolták el a jelenlegi WBA szélső és ír válogatott James McCleant a Sunderlandnek 2011 nyarán, majd fél évvel később 850 ezer fontot kaszíroztak Eamon Zayed eladásából, aki az iráni Persepolisban kötött ki. Megemlítendő még a Cork Citys Roy O'Donovan is, ő 2007 júliusában cuccolt át a Sunderlandhez 425 ezer font ellenében.
League of Ireland XI
Hosszú évekig működött az alábbi elnevezésű ligaválogatott, mely kezdetben azzal a céllal jött létre, hogy egy ír bajnokság játékosaiból összeállított csapat összemérje az erejét a walesi, északír vagy skót pontvadászat legjobbjaiból álló gárdákkal. A kikötés tehát csak arra vonatkozott, hogy Írországban játsszon a játékos, aminek köszönhetően 9 külhoni is szerepet kapott. Nem meglepetés, hogy ezen labdarúgók nagyrésze angol, de megtalálható a kivételek között például a kameruni színekben két világbajnokságot is megjárt Joseph N'Do, akit az ír liga történetének egyik legjobb légiósaként tartanak számon.
1924 és 48 között egy esettől eltekintve csak ezen 3 ligaválogatott ellen léptek pályára (az egyedüli kivétel 1937 március 17-e, amikor a jugoszláv bajnokság legjobbjait győzték le 3:2-re a legendás Dalymount Parkban), aztán 1948-tól már a Football League, vagyis az angol bajnokság ligacsapata is felkerült gyakori ellenfeleik közé - 1963-ban például a későbbi világbajnok Ray Wilson, Bobby Moore, Roger Hunt és Martin Peters fémjelezte tizenegyet sikerült legyőzniük 2:1-re. Az egyik ír gólszerző, a Saint Patrick's Athletic csatár Ronnie Whelan villanyszerelőként dolgozott ekkoriban, és komoly fejmosást kapott a főnökétől a találkozót követően, amiért túl sok időt fordít a futballra...
Az 50-es évek középétől már a német Hessen tartomány játékosaiból összeállított együttesével is gyakran megmérkőztek. Egészen 1970-ig csupán ezen csapatok ellen játszottak hírverő találkozókat (bár 1962-ben kétszer még az olasz másodosztály All-Star csapata ellen is pályára léptek), azonban 1970-től felborult a megszokott hagyomány: onnantól kezdve megtalálható az ellenfelek között az ausztrál és maláj ligaválogatott, a Torino, a Torpedo Moszkva vagy a Newcastle United csapatai, de még Szingapúr, Argentína, Brazília és Új-Zéland válogatottjai is, valamint egy alkalommal még a Franco-rezsim végeztét ünneplő baszkokkal is összecsapatak a San Mamésben. Fellettébb érdekes volt az is, amikor 1977 szeptemberében az ír A-válogatottal meccseltek, és kaptak ki csupán 2:1-re a Skóciában és Angliában profiskodó társaiktól.
A következő nagy fejezet az volt, amikor a helyi futballszövetség úgy döntött, hogy őket indítja el 1988-as olimpiárt folytatott selejtezőben. Az ír ligaválogatottat a C-csoportba sorsolták, ahol ellenfelük volt a 84-es olimpián aranyérmet szerző Franciaország mellett Svédország, Spanyolország, valamint Magyarország is. A halálcsoportnak becézett ötösben a várakozások ellenére elég jól helytálltak: a 8 találkozón 1 győzelmet és 3 döntetlent is elértek, aminek köszönhetően megelőzték az alaposan felsülő franciákat. Ezután még tettek egy apró látogatást a tiszavirág életű Marlboro-kupán, majd újra visszatértek a barátságos mérkőzések világába. 2000 novembere után egy, a megalapításuk óta soha nem látott majd' 10 esztendős kihagyás következett az ír ligaválogatott életében. Aztán 2010 augusztusában újra életre hívták, hogy ők avassák fel az újonnan épült Aviva stadiont, egy Manchester United elleni 7:1-es zakóval. Az Aviva egyébként Írország első és egyetlen UEFA ötcsillagos létesítményét, mely a nemzeti csapat otthonául is szolgál, valamint az ír kupa, a FAI Cup döntőit is itt rendezik - amelyekre ebben a stadionban még sosem voltak kíváncsiak 16 ezernél kevesebben. A következő nyáron jött még a Dublini szuperkupa nevet viselő minitorna, ahol a Manchester City és a Celtic látta el a bajukat (előbbi 3:0-ra, míg utóbbi 5:0 arányban), ám azóta nem játszottak mérkőzést.
11+1 felejthetetlen éjszaka az ír klubfutballban!
A tömény számadatok után jöjjön néhány igazán szép eredmény az ír csapatoktól, amikre büszkén emlékezhetnek vissza a szurkolók.
Athlone Town 0:0 AC Milan, UEFA-kupa selejtező (1975 október 22)
Az egyik legrégebbi helyi klub - még 1887-ben alapították - első alkalommal léphetett ki a nemzetközi porondra 1975-ben, a bajnoki ezüstérem megszerzésének köszönhetően. Már az is hatalmas meglepetés volt, hogy az első kört sikeresen vették a norvég Vålerenga kiejtésével, de még ezt is tudták fokozni egy AC Milan elleni döntetlennel, közel 10 ezer néző előtt. Ám ennek ellenére is vegyes szájízzel gondolnak vissza eme mérkőzésre a klub drukkerei (főleg azok, akik a helyszínen tekintették meg a találkozót), mivel akár a győzelmet is megszerezhették volna, ha a 34-szeres olasz válogatott kapus, a több Világbajnokságot is megjárt Enrico Albertosi nem védi ki a hazaik büntetőjét.
A Rossoneri a papírformának megfelelően 3:0-ra behúzta a San Siroban rendezett második összecsapást, bár egy óra játék után még itt is 0:0-át mutatott az eredményjelző. Az Athlone Townnál hiába próbálják a helyi szokásokkal szembemenve szekérderéknyi külföldi labdarúgóval megerősíteni a keretet, jelenleg a másodosztály végén kullognak. Szerencséjükre innen nincs kiesés, csupán meghívásos alapon kerülhetnek fel ide klubok az alacsonyabb, területi beosztású küzdelmekből - ők is általában csak akkor, ha valamelyik első vagy másodosztályú csapat csődbe megy.
Dundalk 1:1 PSV, Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló (1976 szeptember 15)
A 70-es években, vagyis a holland foci aranykorában járunk. 1969 és 73 között nem lehetett BEK-döntőt rendezi holland csapat nélkül, ráadásul válogatott szinten is befigyelt két Vb-ezüst és egy Eb-bronz a tulipánosok számára. 1976-ban a PSV több, Világbajnokságot is megjárt játékossal a soraiban utazott el Írországba, hogy ott már a hatodik percben hátrányba kerüljön a bajnok Dundalk ellenében. Sokáig állta ugyan a rohamokat a Lilywhites (Liliomfehérek, a Dundalk beceneve), de a 75. percben még is kapituláltak. A hátralévő negyedórában viszont már nem változott az eredmény, így a másnapi holland újságok hatalmas blamaként értékelték, hogy a csúcsfocit játszó Hollandia élcsapatának erejéből csupán egy izzadtságszagú döntetlenre futotta egy harmincezres, az északír határ közelében fekvő kisváros amatőr együttese ellenében. Lehet ezek a becsmérlő szavak is kellettek ahhoz, hogy a visszavágót már ne vegyék félvállról az Eindhoveniek, akik alaposan megruházták a becsületükön foltot ejtő Dundalk játékosokat. 6:0 lett a vége, meg egy UEFA-kupa aranyérem a következő szezonban - mármint a PSV szemszögéből.
Limerick 1:2 Real Madrid, Bajnokcsapatok Európa-kupája 2. forduló (1980 szeptember 17)
Limerick legényei lendesen láijesztettek - khmm, szóval rendesen ráijesztettek a királyi gárdára. Ez idő tájt Vujadin Boškov irányította a Real Madridot, aki a mérkőzés előtt a következő nyilatkozatot adta: "Természetesen az összes ellenfelünket tiszteljük, viszont kétség sem férhet hozzá, már a következő körben vagyunk."
Ehhez képest elég nehezen találták a rést a hazai reteszen, ráadásul még hátrányba is kerültek egy Des Kennedy góllal a második félidő elején. Húsz perccel később kaptak egy műesés-gyanús tizenegyest, majd a 85. percben egy pontrúgás után fordítani is tudtak.
A Bernabéuban szintén csak eggyel mentek az első félidőt követően Santillana-ék, de aztán még hármat berámoltak, így végül aki csak az eredményeket látta, az könnyen gondolhatta, hogy sétagalopp volt a Real számára ez a párharc - holott ügyebár...
Ezt követően egyébként úgy masírozott a fináléig a Honvédon, a Szpartak Moszkván és az Interen is túljutva a Boškov legénység, hogy mindössze 1 gólt kaptak 270 perc alatt. Aztán a döntőben jött egy újabb Kennedy...
Bohemians 3:2 Rangers, UEFA-kupa 1. forduló (1984 szeptember 18)
Az egyik legnagyobb skalp, melyet ír egylet meg tudott szerezni. A Bohemian Football Club, vagy elterjedtebb nevén Bohemians egy elég parázs találkozón - többen is megsérültek a nézőtéri összecsapásokban - lépte le a rekordbajnok skót gigászt, az írek által rendkívül gyűlölt Rangerst, akit azokban az időkben még messze nem Progrès Niederkornok ütöttek ki.
Egészen sokáig úgy nézett ki, hogy sikerül kiharcolni az Ibroxban a továbbjutást, de előbb Craig Paterson (84. perc), majd Ian Redford (88.) is bevette a Bohemians kapuját - amely csapat egyébként már lassan 100 éve, 1921 óta szerepel megszakítás nélkül az ír első ligában. Ezt egyedül mondhatják el magukról az alapító tagok közül.
UC Dublin 0:0 Everton, Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló (1984 szeptember 19)
Az egyetemi csapat beceneve a "diákok", azonban az Everton ellen nyújtott teljesítményük egészen tanárira sikeredett, mivel kihúzták egy gólnélküli döntetlennel fennállásuk első nemzetközi kupatalálkozóját. A Goodison Parkban ugyan egy Graeme Sharp találattal jobbnak bizonyult a Liverpooli együttes, azonban így is heves füttykoncert mellett kellett levonulniuk a lefújást követően. Hogy mennyire hatott a lelkekre ez a szurkolói figyelmeztetés, azt ilyen távolságból már nehezen tudjuk megállapítani, annyi viszont bizonyos, hogy a szezon végén a KEK mellett az angol bajnoki címet is zsebre vághatták Howard Kendall tanítványai - méghozzá nem is kevés, 13 pontos előnnyel.
Cork City 1:1 Bayern München, UEFA-kupa 1. forduló (1991 szeptember 18)
A Cork City még a 90-es évek elején játszott egy igazán eseménydús ki-ki meccset az Effenberget is a soraiban tudó FC Hollywood ellenében.
A brit csapatok által olyannyira rettegett Müncheni Olimpia stadionban (több mint 30 év használat alatt brit-szigetekről érkező gárda ellen mindössze egyetlen egy tétmeccset vesztettek el itt a bőrgatyások, a Norwich City tudott nyerni 2:1-re 1993-ban) rendezett csörtén is elég jó formát mutattak a vendégek, Bruna Labbadia csak a 71. percben tudta vezetéshez juttatni a hazaiakat, akik egy utolsó perces büntetővel biztosították be a továbbjutásukat. Az a helyi szóbeszéd járja, hogy a Cork City találatát szerző Dave Barry-nek azóta egyetlen árva pennyt sem kellett sörvásárlásra költenie...
Aberdeen 1-2 Bohemians, UEFA-kupa selejtező 1. forduló (2000 augusztus 10)
Megintcsak az ír foci zászjlóshajója, a Bohemians, akik egy újabb skót élcsapatnak látták el a baját. Az Aberdeen kiverése azért is említésre méltó fejezet az ír klubfutball történetében, mivel a trágyadombon sikerült legyőzni őket (nem élcelődni akartam, csupán gael nyelven ezt jelenti az Aberdeen stadionjának neve, a Pittodrie), ez pedig az első olyan eset volt, ahol ír együttes idegenben tudott két vállra fektetni egy brit klubot tétmeccsen.
Noha a visszavágón egy kiállítás, egy felettébb balszerencsés öngól és 5 perces hosszabbítás is súlytotta őket, még így sem omlottak össze, és az idegenben lőtt több gól szabályának köszönhetően következhetett az 1998-as német bajnok, az 1. FC Kaiserslautern. Bár az első találkozót magabiztosan nyerték a németek, a visszavágón meleg pillanatokat éltek át, mert úgy nyert 1:0-ra a 'Bohs', hogy több nagy bravúrt is be kellett mutatnia az 1. FCK hálóőrének, akik ezután meg sem álltak az elődöntőig.
Shelbourne 0:0 Deportivo La Coruna, BL-selejtező 3. forduló (2004 augusztus 11)
Elég nyögvenyelősen kezdődött ez a selejtezősorozat az ír bajnok számára, mivel már az első forduló odavágóján kétgólos hátrányba kerültek a KR Reykjavík otthonában. Azonban két hajrágóllal sikerült 2:2-re menteni a találkozót, ami a gól nélküli visszavágót követően azt jelentette, hogy a Shelbourne jutott a következő körbe. A fővárosi piros-fehérek nem álltak meg itt, mert a horvát Hajduk Split kiejtésével bejutottak az utolsó fordulóba, ahol már a főtáblára jutás volt a tét. A még 1872-ben épített, azóta már lerombolt Lansdowne Roadon közel 25 ezer ember gyűlt össze, hogy megtekintse Írország bajnokának produkcióját az ellen a Deportivo La Coruña ellen, amelynek néhány hónappal korábban még a Bajnokok Ligája elődöntőjében volt jelenése.
A Riazorban is jól tartották magukat az írek, a spanyol válogatott Víctor Sánchez mindössze az 59. percben tudta megszerezni a vezetést, azonban onnan már nem volt visszaút: pár perccel később berámolta a következőt, a kegyelemdöfést pedig Walter Pandiani adta meg, néhány másodperccel a rendes játékidő vége előtt. A vereségnek köszönhetően átkerültek az UEFA-kupa első fordulójába, ahol a későbbi csoportgyőztes Lille ellen még szintén jók voltak egy hazai döntetlenre, de a visszavágón 2:0-ra alulmaradtak.
Gretna 1:5 Derry City, UEFA-kupa selejtező 2. forduló (2006 augusztus 10)
A Derry City rengeteg rekordot birtokló együttesnek számít, ahogy azt már olvashattátok az elején belinkelt Futballkutatós cikkben is. Mindenképp megemlítendő tőlük a 2005-ös UEFA-kupa menetelésük, ahol az IFK Göteborg és a Gretna volt az áldozatuk, majd csak a PSG tudta megállítani őket - bár a hangulatos Brandywellben rendezett odavágón ellenük is elértek egy 0:0-át. A Gretna 5:1-es legyalulása pedig a legnagyobb arányú siker, amit egy ír pontvadászatból érkező egylet el tudott érni az európai porondon.
Dinamo Kijev 2:2 Drogheda United, Bajnokok Ligája-selejtező 2. forduló (2008 augusztus 6)
Első, és egyben mindmáig utolsó bajnoki címét zsebelte be a kelet-írországi gárda 2007-ben, akik a Levadia Tallinnt ejtették ki kettős győzelemmel a BL kvalifikációk során. A második körben az ukrán Dinami Kijev jött szembe, és egy hazai 1:2-es vereséget követően 2:2-re végeztek a felek a szomszédunk fővárosában.
"Szóval hazai pályán kikaptak, idegenben meg elértek egy ikszet egy 88. perces találattal... mi ebben a nagy szám?" Kérdezhetné jogosan az olvasó, mielőtt megtekintené a mérkőzés összefoglalóját:
Az egyenlítő találat után kétszer is rendesen belemarkolt Fortuna tenyerébe a Dinamo (2:3-mal már a Drogheda ment volna tovább), akik aztán a Szpartak Moszkvát agyonverve - mindkét csörtét 4:1-re húzták be - bejutottak a BL csoportkörbe is, ahol ugyan csak harmadikok lettek, de az UEFA-kupába átkerülve az elődöntőig jutottak, többek között a Valencia és a PSG kárára. A Drogheda játékosai és drukkerei a mai napig nem találják a magyarázatot arra, hogy miért nem tudták megnyerni azt a bizonyos Kijevi meccset, sőt, azóta egy balszerencsésen kimaradt, vagy a gólvonalról kihagyott Drogheda United ziccert csupán "Dinamo"-nak becéznek. Ideillhet még az egykor John Lennon által énekelt "If you had the luck of the Irish / You'd be sorry and wish you were dead" szövegrészlet is, ami magyarul csak annyit tesz: ha olyan lenne a szerencséd, mint az íreké, akkor inkább a halált kívánnád... pedig amikor ez a szám íródott, akkor még sejtelmük sem volt róla, hogy milyen körülmények között maradnak majd le a 2010-es Vb-ről.
Partizán Belgrád 1:2 Shamrock Rovers, Európa Liga-selejtező playoff kör (2011 augusztus 25)
Természetesen ki más lett volna az első ír gárda, mely főtáblára jut az európai porondon, ha nem az ország legsikeresebb együttese, a Shamrock Rovers? 17 alkalommal nyerték meg az élvonalbeli pontvadászatot (ebben a tekintetben a Shelbourne követő őket 13 elsőséggel), 24-szer a pedig a kupát (a Dundalk jön utánuk 10 aranyéremmel). A BL-selejtezőből "estek át" az EL-playoffba (a Flora Tallinnon túljutottak, de az FC Köbenhavn már túl nagy falat volt), ahol a szerb Partizán Belgráddal sorsolták össze őket. Az 1:1-es első felvonás után a visszavágón is hátrányba kerültek a zöld-fehérek, ám előbb egy sistergős bombának, majd a hosszabbításban egy könnyű szívvel befújt - legalábbis a Partizan-fanok szerint mindenképp - büntető értékesítésének köszönhetően véghez vitték a nagy bravúrt.
A főtáblán viszont már sok vizet nem zavartak: mind a 6 találkozójukat elveszítették, 4 gólt lőve és 19-et kapva estek ki abból a csoportból, ahol a Tottenham is elvérzett.
Dundalk 1:0 Maccabi Tel Aviv, Európa Liga csoportkör (2016 szeptember 29)
5 esztendővel a Shamrock bravúrja után egy újabb ír csapat érte meg az őszt a nemzetközi porondon. A Dundalk az izlandi FH Hafnarfjarðar és a BATE Boriszov testén keresztül jutott a BL-selejtező utolsó fordulójába, ahol a lengyel Legia Varsóval sorsolták össze őket. A tét nem volt kisebb, minthogy ír gárda először, vagy lengyel csapat 20 év elteltével jut újra az elitliga főtáblájára. Többek között Nikolics Nemanjának is köszönhetően az utóbbi lehetőség valósult meg, ám a Dundalk háza táján sem búslakodtak nagyon, mivel átkerültek az EL csoportkörbe. Itt rendesen bekezdtek, mivel az első fordulóban emberhátrányban tudtak egyenlíteni az AZ Alkmaar otthonában, majd utána megszerezték az ország első főtáblás győzelmét is az izraeli Maccabi Tel Aviv ellen.
Két kör után 4 pontot begyűjtve fogadták azt a Zenit Szentpétervárt, ahol több olyan focista is akadt, aki egymaga többet keres, mint a Dundalk összes játékosa együttvéve. Ehhez képest Robbie Benson révén mégis az írek szereztek vezetést (tehát ekkor úgy nézett ki, hogy féltávnál veretlenül, 7 ponttal vezetik majd a csoportot), ám fordítani tudott a Zenit. Ezt követően már nem termett több pont a Stephen Kenny által vezetett legénységnek, bár 1 gólnál nagyobb különbséggel egyik találkozón sem verték el őket. Az első két fordulóban szerzett 4 ponttal egyébként több mint kétmillió eurót kerestek, ami egy ír együttes esetében elképesztő, már-már felfoghatatlan összegnek számít.
Ezzel fejeztem be a listát, ahol ráadásul még nem is tértem ki részletesen a magyar csapatok mumusának számító BATE Boriszov 3:0-ás földbedöngölésére, a Sligo Rovers Rosenborg otthonában elért győzelmére, a St. Patrick's döntetlenjére a Celtic Parkban, vagy a Shamrock Rovers teljesítményére az ellen a Bayern München ellen 1966-ban (otthon 1:1, idegenben 3:2-es vereség), mely a szezon végeztével felült Európa trónjára.
Köszönöm, hogy velem tartottál, remélem sikerült egy picit közelebb hoznom a szívedhez az ír focit. Amennyiben neked is akad valami jó sztorid az ír futballal kapcsolatban, akkor ne tartsd magadban! Írd meg itt, vagy a facebook oldalon: https://www.facebook.com/afocibolond/?fref=ts
