A legkisebb költségvetésű klubként vágnak neki a szezonnak, a csapatot az elmúlt napokban érkező 7 új igazolással kiegészülve is mindössze csupán 19 játékos alkotja, több alapemberük mellett távozott a sikeredzőjük, aki a harmadosztályból az élvonalba jutatta őket, a keretükben mindössze három olyan futballistát találunk, aki focizhatott már a spanyol élvonalban, a gólfelelősük egy 40 éves veterán, a szezon előtti jóslásoknál pedig kivétel nélkül mindenki a tökutolsó helyre várja őket. Hölgyeim és uraim: íme az Elche csapata!



 



Szombaton a Real Sociedadot látja majd vendégül az Elche a La Ligában, amely gárdának mindössze egyetlen hónap állt rendelkezésre a felkészülésre a sikeresen megvívott másodosztályú rájátszást követően (ez jó eséllyel a legrövidebb felkészülési idő egy újonc csapat számára a nagyobb ligák történetében). Az előbb taglalt dolgok tudatában minden elchent - elnézést kérek, nem kell hívni a biztonságiakat, kikísérem magam! - pont meglepetésszámba megy majd, sőt, sokan már előre a La Liga történetének leggyengébb csapataként könyvelik el őket, és már azt is csodával egyenlő kategóriának tartanák, ha nem az utolsó, hanem csak a 19. vagy 18. helyen esnének majd ki, tehát legalább 1-2 csapatot sikerülne megelőzniük. Egyesek szerint akár a Sporting Gijón rekordját is átadhatják majd a múltnak, akik az 1997/98-as kiírásban mindössze 13 pontot bírtak összekaparni, ami a legkevesebb azóta, amióta a hárompontos rendszer van érvényben!

A pálmafáiról és cipőgyártásáról - Elche az ország cipő fővárosa, megszámlálhatatlan cipőgyár működik itt - ismert alicantei klub a hatvanas években élte fénykorát, hisz megszakítás nélkül egy évtizedig a spanyol élvonalban szerepeltek, sőt, rendre az első 10-ben végeztek, a spanyol kupában pedig 1967-ben elődöntőt, két évvel később már döntőt is játszhattak. 1971-es kiesésüket követően még visszatértek 6 évre az élvonalba, de aztán megint kiestek onnan, amit követően már csak elvétve, 1-1 alkalommal tudtak újfent beleszagolni a legjobbak küzdelmeibe a 80-as években, sőt, a következő évtizedben már a harmadosztályban szenvedtek, egy alkalommal pedig még majdnem onnan is kizúgtak. Ezt követően stabil másodosztályú csapattá váltak, 2013-ban pedig visszakerültek a legjobbak közé, ahol két idényt húztak le, ám hiába futottak be 2015 tavaszán a 13. pozícióba, adótartozás miatt kizárással és pénzbüntetéssel sújtották őket (nesze sánta, itt egy púp!), amely döntést egészen a mai napig támadja a klub szinte minden létező fórumon és bíróságon. Ezzel egyébként ők lettek az első és mindmáig egyetlen olyan klub, amelyet kizártak a La Ligából. A pénzügyileg megroppant Elche 2017-ben már a harmadosztályba is alászállt. Ekkor, pontosabban egy szezon közepén elszenvedett meglepő vereséget követően érkezett a csapathoz Juan Rojo Martín edző, vagyis művésznevén Pacheta, akivel előbb a másodosztályba jutottak (a maradék 11 bajnokin veretlenek maradtak, majd megnyerték a három párharcból álló rájátszást is), aztán rá két évvel sikerült visszaverekedniük magukat a La Ligába is, annak ellenére, hogy a 22 csapatos másodosztály ötödik legkisebb költségvetésével voltak kénytelenek dolgozni.

Titkuk a csapategységben rejlett, nem volt kiemelkedő húzóemberük, sztárcsatáruk vagy asszisztkirályuk. Tavaly például senki sem jutott 10 gólig az együttesből, a házigólkirály Fidel lett 9 találattal, mögötte négyen is hét góllal zártak, míg gólpasszok terén szintén hasonló megosztottság uralkodott: az azóta az Osasuna által 2,75 millió euróért megvásárolt Juan Cruz 9, a saját nevelésű Josan 8, míg az előbb említett Fidel 7 gólt eredményező átadással zárt. Emellett a hektikusság jellemezte őket: meglehetősen furcsa adat lehet az is, hogy feljutóként egyszer sem sikerült három egymást követő mérkőzést behúzniuk.

Az sem mindennapi sztori egyébként, ahogy kivívták a feljutást: minden elúszni látszott, amikor az utolsó előtti fordulóban 3:1-re kikaptak a szintén rájátszásra hajtó Fuenlabdradától, de a zárófordulóban azért még megverték a Real Oviedot egy 81. perces góllal, miközben a Fuenlabrada keretén végigsöpört a koronavírus, ezért el kellett halasztani az utolsó, Deportivo La Coruna elleni bajnokijukat. A mérkőzést két és fél héttel a zárófordulót követően pótolták, ahol a szebb napokat is megélt Depor a többi eredmény tudatában már biztos kiesőként lépett pályára, míg a Fuenlabrada számára egy döntetlen is elég lett volna a playoffba kerüléshez. A Fuenlabrada meg is szerezte a vezetést, ám a galíciai alakult két hajrábeli találattal megfordította a mérkőzést, aminek köszönhetően az Elche indulhatott a playoffban, ahol előbb a fennállása során 58 élvonalbeli szezont lehúzó Real Zaragozát, majd a másodosztály toronymagasan legértékesebb keretével rendelkező Gironát fektették két vállra. Mindkét oda-visszavágós párharcot 1:0-ás összesítéssel, a második találkozó végén lőtt góllal húzták be (ráadásul a Zaragoza elleni odavágón a 30. perctől emberhátrányban voltak kénytelen játszani), a Girona elleni fináléban egészen pontosan a 96. percben vették be a hálót, amikor már szinte mindenki a hosszabbításra készült.


Az ünneplés nem tartott sokáig, mivel két nappal a Girona elleni győzelem után Pacheta bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a lejáró szerződését. Helyét a mexikói Jorge Almirón vette át, aki egy röpke arab és kolumbiai kalandot leszámítva eddig hazájában és Argentínában edzősködött, tehát ez lesz az első küldetése az öreg kontinensen. Eddigi legnagyobb tette az, hogy 2016-ban argentin bajnoki címet szerzett a nem éppen favorit Lanús gárdájával, majd aztán a Copa Libertadores döntőjébe is bevitte őket. Egyértelműen az ő hívására érkezett a csapathoz a volt játékosa, Jeison Lucumí, valamint két argentin labdarúgó, Juan Sánchez Mino és Lucas Boyé. Velük két olyan arccal bővült a keret, akik legalább már láttak közelről topligás futballt (előbbi 11, utóbbi 41 Serie A meccsel rendelkezik). Nagy szüksége van az ilyen játékosokra a csapatnak, mivel Víctor Rodríguez 127, Nino 122 és Fidel 60 La Liga meccsén kívül nem nagyon találunk olyan játékost, aki eddig belekóstolhatott volna a spanyol bajnokság (néhány kerettagnak besikerült 1-2 La Liga meccs), vagy bármelyik másik topliga küzdelmeibe. Összehasonlításul: az Elche játékosai összesen csupán 330 La Liga meccsel rendelkeznek, ezer alatt ebben a tekintetben egyedül csak a szintén újonc Cádiz van, ám még ők is 920-al állnak, tehát ezen a szinten elég tapasztalatlannak számít majd a legénység.


A tapasztalatot a veterán csapatkapitány, a júniusban már a negyedik ikszbe is belépő Nino szolgáltathatja, aki amúgy ha a kapuba talál majd október után bármelyik bajnokin, akkor ő lesz a La Liga történetének legidősebb gólszerzője.
 

Nino igazi élő legendának számít Elche városkájában, közel félezer meccsnél jár már a klub színeiben: a Real Madrid akadémiáját elhagyva 1997 és 2006 között itt kezdte bontogatni a szárnyait és játszotta első felnőtt szezonjait, majd 2006-ban távozott, hogy a Levantét, a Tenerifét és az Osasunát megjárva 10 évvel később visszatérjen levezetni, ám amikor 9 hónappal később kiestek a harmadik vonalba, talán maga sem gondolta, hogy fog még a Real Madrid és a Barcelona ellen készülni. Talán már korából fakadóan is remekül érzi, hogy hová kell érkezni a kapu előtt (ezzel magyarázható az is, hogy 169 centiméteres magasságához képest elég gyakran eredményes fejjel is), majd aztán általában állítgatás nélkül, első szándékból próbál megoldani mindent. Ezt a videót megnézve megérted majd, hogy miről beszélek, hisz három gólt is láthatsz benne tőle a tavalyi szezonból:


Ha pedig már érkezők: leigazolták a jól csengő nevű Raúl Guti-t a Real Zaragozától 5 millió euróért, ami azért szólt nagyot, mert a klub történetének eddigi két legdrágább igazolása a kétmillióért vásárolt Jonathas (előbb félmillió a kölcsönvételéért, majd 1,5 millió a játékjogáért), valamint a másfél millió euróért beszákolt Tomas Frankowski volt. Rajtuk kívül ha vettek is eddig pénzért játékost, akkor az mindig jóval 1 millió alatt történt, tehát jócskán megdöntötték az eddigi transzferrekordjukat.
 

A vaskos vételár miatt mindenképp illendő írnom pár szót Raúl Gutiról, aki a pálya közepén érzi otthonosan magát, amolyan mélységi irányító, a tavalyi spanyol másodosztály egyik legjobban passzoló játékosának számított. Egy falat kenyérként kellett az Elche számára egy ilyen középpályás, hisz a Championshipbe távozó Iván Sánchezen kívül nem volt olyan játékosuk, aki az ellenfél térfelén illetve a támadóharmadban adott sikeres passzokban jeleskedett volna, míg Raúl Guti mindkét statisztikában ligaelitnek számított. Ebben a tekintetben tehát sikerült pótolni a távozó Iván Sánchezt, akinek azonban a cselezőképessége nagyon hiányozhat majd, mivel a mögöttünk hagyott szezonban 120, a 2018/19-es kiírásban pedig 127 sikeres cselt tudott bemutatni (ráadásul egy igen impozáns, 75% és 80%-os sikerességi mutatóval mutatóval), míg a 100-as határt ezen két év alatt rajta kívül csupán egyetlen játékos lépte át.


Ebből a célból érkezhetett ugyanarra a posztra a kolumbiai Jeison Lucumí, aki a vírus miatt tavasszal félbeszakított mexikói ligában ugyan az élen végzett a sikeres cselek tekintetében (41 sikeres csellel), ám a 60%-os sikerráta már azért hagy kívánni valót maga után (még akkor is, ha a mexikói liga egy fél polccal mindenképp a spanyol másodosztály felett van), így én személy szerint egy picit szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. A kolumbiai szélső egyébként 1,2 millió eurós értékével rögtön a csapat második legtöbbre taksált játékosa lett, azonban hogy még jobban elhelyezzük az Elche alakulatát: a másodosztályban 73, a harmadosztályban pedig 18 ennél értékesebb labdarúgót tart nyilván a Transfermarkt.

Gólzáporos győzelmeket senki ne várjon az Elche csapatától, mivel már a másodosztályban is csupán háromszor tudtak 3 gólt szerezni ugyanazon a mérkőzésen. Inkább a védelmükre fognak alapozni (a másodosztályban is jól muzsikáló Gonzalo Verdú-Dani Calvo belsővédő páros maradt, így arra a posztra nem is igazoltak), valamint Edgar Badía kapusra, aki a büntetőket nem számolva közel 8 góllal teljesítette túl a PSxG mutatóját, ami egészen remek kapusteljesítménynek számít. 


A PSxG a hálóőrök teljesítményét a védések számánál sokkal komplexebben mérő statisztikai mutató, itt olvashatsz róla: https://www.footballcritic.com/features/post-shot-expected-goals-what-is-it-and-why-is-it-different-from-expected-goalsc/773

A Joan Gamper kupán mutatott bravúros védései azt jelzik, hogy sikerült átmentenie az előző szezonbeli formáját idénre is:

Egy hálóőrt azért még mindenképp kell majd igazolniuk, hisz Badía kidőlése esetén csak ifisták tudnának beugrani helyettesíteni. Itt jöhet szóba a klubnál korábban hosszú éveket védő Willy Caballero, aki Edouard Mendy érkezésével létszámfelettivé vált a Chelsea-nél, miközben ő maga többször is lenyilatkozta már, hogy egy kis időre szeretne még visszatérni Spanyolországba valamelyik volt csapata, tehát vagy a Málaga, vagy az Elche kötelékébe.

Kanyarodjuk vissza még Badía kapushoz egy pillanatra, mivel az ő életútja is megér pár sort: 2011-ben U19-es Eb-t nyert a spanyolokkal (a Dani Carvajal és Álvaro Morata fémjelezte korosztállyal), ám mivel a nevelőklubjánál, az Espanyolnál nem láttak benne fantáziát, ezért az U19-es Eb-győzelmet követően előbb a harmadosztályban, majd aztán a második vonalban védett le hosszú éveket. Aztán most végre bemutatkozhat az élvonalban, méghozzá pont akkor, amikor az Espanyol 26 év után kipottyant onnan. Ezzel egyébként nincs egyedül, mivel a keret hemzseg az olyan harminc körüli játékosoktól, akikről úgy nézett ki, hogy már soha nem lesznek élvonalbeli labdarúgók és lefocizzák majd az egész életüket a másod-harmadosztályban, így amennyiben nem vagy már tinédzser, de még mindig vannak nagy beteljesületlen gyerekkori álmaid-vágyaid-céljaid az életben, amelyeket továbbra is rendületlenül hajszolsz, akkor elég könnyen tudsz majd azonosulni ezzel a gárdával.

Bennmaradást talán még a legvérmesebb Elche-szurkolók sem várnak a kedvenceiktől, de tisztes helytállást és egy nagy visszhangot kiváltó meglepetést (esetleges pontszerzés valamelyik nagy ellen) azért igen. Az első erőpróba a tavalyi La Liga szezon üde színfoltjának számító, ám jelenleg sérülésektől tizedelt Real Sociedad elleni találkozó lesz. Annyi biztos, hogy Jorge Almirón ezen a mérkőzésen még nem ülhet majd a kispadon (úgy néz ki, hogy kedden kapja meg erre az engedélyt az UEFA-tól), ezért a másodedző Jesús Munoz vezeti majd csatába az újoncot.