Ahogy olvasgattam a visszhangokat a magyar EB szereplésről, azt láttam, hogy vegyes érzések keringenek az emberekben. Mint tudjuk, a szurkolóknál nincs köztes út: egy győzelem után minden szép és álomszerű, egy vereség (vagy esetleges döntetlen) után pedig könnyű szívvel küldenék dolgozni a bányába azokat a kedvenceket, akiknek neveit két héttel előtte még imába foglalták. Ez a helyzet hatványozottan igaz a magyar focira. Sok elkeseredett embert láttam, akik szomorkodtak. Sok olyat is, aki a nagy arányú vereség után azt hangoztatta, hogy nem változottt itt semmi. Valóban így volna? A magyar EB szereplés hátterét, valamint annak utózöngéit boncolgattam.
Kezdjük a legelején:
Nehéz csodát tenni úgy, hogy 0db olyan játékosunk van a legerősebb bajnokságokban, aki rendeszeresen pályára is lépne csapatában. Szalai Ádám idén 16 Bundesliga és 1 Német Kupa mérkőzésen lépett pályára, összesen 810 percet futballozva. Ez annyit tesz, mintha végigjátszott volna 9 mérkőzést, augusztustól májusig tartó időtartamban. Azonban még így is ő volt a legtöbbet foglalkoztatott magyar játékos az elit ligákban.
-Kleinheisler 200 játékpercet töltött a pályán a Werder csapatában tétmeccsen az elmúlt fél évben.
-A 20-szoros válogatott Bogdán Ádám 2 PL, 3 Ligakupa és 1 FA Kupa mérkőzésen védhette ebben a szezonban a Liverpool kapuját.
-Balogh Norbert 50 percet játszott a Palermo csapatában január óta.
-Stieber Zoltán 5 percet töltött a HSV mezében a pályán ősszel, tavasszal kölcsönadták a másodosztályba (250 játékperc tavasszal, ez se valami sok).
És ennyi, nincs tovább.
De most nézzünk szét a többi válogatott háza táján.
Az EB legjobb 16 csapata közé bejutottak közül még Izlandnak is van egy PL-ben (Sigurdsson - Swansea City), egy Bundesligában (Finnbogason - Augsburg), egy Seria A-ban (Hallfredson Hellas Verona/Udinese) és egy Ligue 1-ben (Sigthórsson - Nantes) focizó játékosa, valamint Bjarnason is svájci bajnok lett azzal a Basellel, amely gyakrabban éli meg a kupatavaszt a nemzetközi porondon, mint a magyar csapatok az augusztust. Ezek a játékosok mind rendszeresen játszanak a klubcsapataikban, alapembernek számítanak. Egyedüli kivétel Hallfredson, aki az őszt végigjátszotta a Verona csapatában, ám januárban átigazolt az Udinesehez, ahol csak padozott. Egyébként ha "ég a ház", akkor még a padról betudnak dobni egy bizonyos Eidur Gudjohnsent, aki fénykorában majd 1 évtizedet húzott le a Chelsea-Barcelona kettősben. BL győztes volt, angol és spanyol bajnok.
Kontraszt: nálunk Gera volt a legsikeresebb játékos az elmúlt 5-10 évben, egy West Brom-Fulham pályafutással és egy EL döntővel.
Észak-Írország keretében még úgy is 5 PL játékos kapott helyet, hogy a szintén az angol első osztályban focizó Chris Baird sérülés miatt lemaradt a tornáról. Ebből az 5-ből 4 játékos alapembernek számít a világ egyik legerősebb bajnokságában.
A szintén 16 közé jutó Írország akár egy egész kezdőcsapatnyi játékost is ki tud állítani azokból, akik a Premier Leagueben játsszanak, hétről-hétre. (Randolph - Coleman, Clark, O'Shea, Brady - Whelan, McCarthy, Hoolahan - McClean, Long, Walters)
Wales még náluk is jobb helyzetben van, mivel nem elég hogy ők is simán pályára tudnak dobni 11 elit ligás játékost, ám az írekkel ellentétben az ő húzóembereik nem az Evertonban vagy a Stoke Cityben kergetik a lasztit, hanem olyan egyesületekben, mint a Real Madrid, Arsenal, Tottenham vagy Liverpool. Hiába nem várta az elődöntőbe őket senki (még ők maguk sem, több játékos már programot szervezett július első napjaira: nyaralás, esküvő, stb.), azért akkor is furcsa kontraszt a kiscsapat jelző azokra, akik ilyen helyeken fociznak.
Ugyanez elmondható Szlovákiáról (Hamsík - Napoli, Kucka - AC Milan, Skrtel - Liverpool, de Gyömbér Norbert előtt is szép jövő állhat a Roma csapatánál), vagy Lengyelországról (Lewandowski - Bayern, Piszczek - Dortmund, Krychowiak - Sevilla, Milik - Ajax, valamint 3 Top bajnokságban védő kapus) is.
Svájc 23-as keretébe mindössze 5db!!! olyan játékos került be, aki nem a PL-Ligue1-Bundesliga-Seria A négyes valamelyikében focizik. Ez a szám azóta már 4 lett, mert az EB alatt Embolo a Baseltől a Schalkéhoz szerződött.
És akkor még meg sem említettük azokat a válogatottakat, akik szintén elit ligás játékosokra építhetnek, ám ki sem jutottak a 24 közé. Ilyen többek között Hollandia, Szerbia, Dánia, Görögország, Skócia, Szlovénia vagy Bosznia-Hercegovina is.
A pótselejtezőn legyőzött Norvégia is tele van Bundesliga és PL játékosokkal: Többek között Jarstein, Nordtveit, Skjelbred, Tettey vagy King az, aki rendeszeresen játszik az adott top-ligás csapatában.
Szlovéniánál megállnék egy picit. Gyakran ellőtt lózung, hogy Magyarország kapusképzés terén a világ élvonalába tartozik. Én inkább úgy fejezném ki magam, hogy ez az a poszt, amiben a legkevésbé vagyunk lemaradva.
A 2 millió lakosú Szlovénia pl. rendelkezik egy Samir Handanovic-al, akit a Seria A egyik legjobb kapusának tartanak, egy Atl. Madridban védő Jan Oblakkal, aki a legkevesebb gólt kapta idén a La Ligában (ezzel egy nagy rekordot is beállított: http://sportzona.hu/nemzetkozi-foci/spanyol-bajnoksag/2016/05/17/hatalmas-rekordot-allitott-be-az-atletico-madrid-kapusa-jan-oblak/ ), de ott van még egy Vid Belec nevezetű fiatalember is, aki idén 30 alkalommal védte a Carpi kapuját a Seria A-ban.
Kontraszt: Király és Dibusz itthon védenek, Megyeri kapott 2 kupameccset az egész szezonban, Bogdán pedig (ahogy említettem) 6 tétmérkőzésen védhette a Liverpool kapuját. Egyedüli pozitívum Gulácsi szezonja lehet, aki tavaszra kitudta szorítani a Bundesligába feljutó Lipcse kapujából a rutinos Coltortit, ám ebben az is közrejátszott, hogy a svájci portás megsérült.
*Nem ide tartozik, de érdekes megemlíteni, hogy egy sehol sem jegyzett, örök pofozógép Liechtenstein is hat focistát ad a Svájci és egyet az Osztrák első ligába (amelyek azért még mindig messze a honi vagy lengyel bajnokság előtt járnak, színvonalat tekintve), valamint egy alapembert a Seria A középcsapat Empoliba.
Még Luxemburg válogatottjának szövetségi kapitánya is olyan játékosok közül válogathat, akik a belga-svéd-svájci bajnokságban, vagy a német másodosztályban fociznak. De sok olyan játékosuk van, akik a Lyon vagy a Metz akadémiáján nevelkednek, és már lassan ott kopogtatnak a nagy csapat kapujában. Érdekesség még, hogy Miralem Pjanic családja ide menekült a Jugoszláv háború miatt, és 14 éves koráig itt nevelkedett, tehát az alapokat Luxemburgban kapta meg. Utána őt is elvitte a Metz. 15 évesen már a Luxemburgi U19-es válogatottban focizott, ám felnőtt szinten Bosznia-Hercegovinát választotta.
Hogy mit lehet leszűrni ebből?
Azt, hogy a válogatott messze erőnfelül teljesített, valamint irreális lenne egy olyan képet alkotni a focinkról, hogy most nekünk minden világversenyen ott kell lennünk a legjobb 16 között. Messze nem tartunk még ott.
Azt is láthatjuk viszont, hogy hiába vannak egy csapatnak kiemelkedő játékosai, akik remek helyeken fociznak, SEMMIT nem fognak elérni, ha nem csapatként fociznak. Ezt szokta még tetézni, ha kapnak egy felkészületlen edzőt is. Szóval butaság lenne csak arra alapozni, hogy ha egy országnak van 10-15 játékosa erős bajnokságokban, akkor ők már biztos jó csapat. Ám az elengedhetetlen alap a mai világban, hogy a játékosok minél erősebb csapatok ellen futbalozhassanak, hisz ez szolgálja a fejlődésüket. Ezért is reménykedik benne Bernd Storck, hogy az egyik kupacsapatunk a 4 közül legalább az EL csoportkörig elverekszi magát.
Egyszerűen nem lehet kötelező jelleggel elvárni azt, hogy NB1-es meg Ekstraklasa - utóbbi bajnokságból 20 éve nem jutott csapat a BL főtáblára, nálunk 20 év alatt egyszer a Debrecen - klubokban focizó (vagy még ott is csak minden második-harmadik meccsen lehetőséget kapó, lásd akár Lang Ádám vagy Pintér Ádám) labdarúgók lefocizzanak Bundesliga és La Liga sztárokat. Ugyanezt nyilatkozta Szalai Ádám is abban az elhíresült interjúban. Hiába növekedtek meg az elvárások a pótselejtező és a csoportgyőzelem után, még messze nem tartunk ott hogy erre képesek legyünk. Még akkor sem, ha egy remek edzői stáb dolgozik most a válogatottal, valamint végre tényleg igazi csapatunk van, ahol nincsenek egyénieskedések és "én nem megyek ki szélre, mert csak középen szeretek játszani" féle hisztik.
Ám ez a kiugró teljesítmény remek alkalom volt arra, hogy felkeltse a külföldi klubok megfigyelőinek a szemét. Lám-lám, még mindig nem felejtett el focizni a magyar, csak megfelelő szakembereket kell rakni a megfelelő pozíciókba. Kellett ehhez Dárdai Pál, akivel oda-vissza legyőzzük azokat a finneket, akik ellen előtte pár hónappal, Pintér Attila irányításával játsszunk egy olyan barátságos meccset Győrbe, ahol szinte kapuralövésünk sincs. Ezután Pintér Attila értetlenül áll az újságírók kérdései előtt és elhárítja magáról a felelősséget azzal, hogy a finnek 2-3 évvel előttünk járnak. Lehet, hogy erről kellett volna értesíteni Dárdai Pált is. Kellett ehhez egy német edző, aki az elmúlt 2 évtized legfontosabb meccsére a kezdőbe mer nevezni egy tehetséget, aki már fél éve nem játszott tétmeccset. Aki lehet hogy összerakta (elődjével, Dárdai Pállal) nekünk azt a középpályát (Nagy-Kalmár-Kleinheisler), amely jó eséllyel meghatározó lehet a magyar foci következő 10 évében. Nem kell ide Mourinho vagy Guardiola (ahogy a magyar kontár edzők szokták emlegetni: ide jöhetnének ők is, akkor se tanulnának meg ezek a játékosok focizni), csak egy olyan másod-harmad vonalbeli edző, aki tényleg szereti amit csinál, valamint abban 110%-osan odarakja magát. Mindemellett csak a munkára koncentrál és nem érdekli az, hogy napi szinten megakarja fúrni az a közeg, amely ugyanilyen hadjáratot indított Paulo Sousa, vagy Dárdai Pál ellen is.
A korábban Pécsen vezetőedzőként, a Fradinál pedig másodedzőként dolgozó Nagy Tamás szokatlan kiírást osztott meg, amely ezeket a magyar edzőket illeti sok-sok kritikával: https://www.facebook.com/vivafoci/posts/1135695489805184
Bognár György például elég gyorsan letörölte a köpetet az arcáról, majd bement "szakérteni" az M4-hez az EB idejére, ám szakmailag meg sem közelíti pl. Koppányi Gergelyt vagy Hegedűs Henriket. Ám az is megmosolyogtató tud lenni, amikor egy Szente Vajk (aki a művészi vonalat képviselné) fejből tudja hogy az Izlandi cserekapus hol véd vagy hogy Shane Long mennyi gólt szerzett a szezonban, ellentétben Sebők Vilivel, akinek gyakran még a magyar válogatott játékosainak nevei is gondot okoznak.
https://www.youtube.com/watch?v=buNKWZ9pQiI
Ezzel egy újabb tézis látszik megdőlni: attól mert valaki jó focista volt, nem biztos hogy jó edző/szakértő is lesz, aki átlátja a taktikai dolgokat és érdemben hozzá tud szólni a meccshez. Ez kicsit olyan dolog, mintha egy volt pornóst behívnának valamelyik kórházba, hogy vezessen már le egy szülést.
Amennyiben a Stieber-Szalai-Kleinheisler hármasból csak kettő beverekszi magát a kezdőbe ősszel a Bundesliga csapatukban, Gulácsi esetleg tovább élvezi az edző bizalmát a feljutó Lipcsében és megkapja a lehetőséget az első vonalban is, valamint igaznak bizonyulnak az átigazolási pletykák, és megköttetnek olyan tranzakciók, mint pl. Kádár - Burnley, vagy Nagy Ádám - Benfica/Braga/Marseille, ezáltal az ősszel már 4-5-6 magyar játékos játszhat a nagy bajnokságok valamelyikében, akkor már nem is előreléptünk, hanem ugrottunk. Ahogy Dárdai Pál nyilatkozta, nem lehet elérni hogy azonnal a 100-ra jussunk a 0-áról 1-2 év alatt. Be kell látnunk a reális korlátainkat. Először nem egy irreális célt kell követni, miszerint nekünk is legyenek Manchester City, AS Roma meg Dortmund játékosaink 2 hónap alatt, hanem arra kell törekedni, hogy minél több magyar játékos igazoljon olyan helyekre, ahol heti szinten veheti fel a harcot ezen csapatok ellen. Ha ez egy Burnley, Darmstadt vagy Las Palmas, akkor az.
Azért azt ne felejtsük el, hogy a 8-1-es égés óta a válogatott 17 tétmérkőzést játszott, ezekből mindössze 3-at vesztett el (a 4-3-as görögök elleni is idetartozik papíron, ámbár az már egy olyan találkozó volt mindkét válogatott számára, mely valós téttel nem bírt a helyezéseket illetően). Végtelenül agyonhasznált és elkoptatott jelző, de olybá tűnik, végre talán tényleg elindult valami a magyar foci, vagy legalábbis a válogatott háza táján. Ezt nem is a kiugró eredmény, hanem inkább a mutatott játék mondatja velem. Próbáljuk nem elrugdosni a labdákat, próbáljuk birtokolni azt még egy sokkal erősebb gárda ellen, stb.
Közben olyan elkönyvelt tézisek is megdőltek, hogy Magyarországnak nem megy az északi csapatok ellen:
Izland - Magyarország 1-1 (2016 június 18) EB csoportmeccs
Magyarország - Norvégia 2-1 (2016 november 15) EB-pótselejtező
Norvégia - Magyarország 0-1 (2016 november 12) EB-pótselejtező
Magyarország - Feröer-szigetek 2-1 (2016 október 08) EB-selejtező
Finnország - Magyarország 0-1 (2015 június 13) EB-selejtező
Magyarország - Finnország 1-0 (2014 november 14) EB-selejtező
Feröer-szigetek - Magyarország 0-1 (2014 október 14) EB-selejtező
Magyarország - Finnország 0-0 (2011 október 11) EB-selejtező
Magyarország - Svédország 2-1 (2011 szeptember 02) EB-selejtező
Finnország - Magyarország 1-2 (2010 október 12) EB-selejtező
Svédország - Magyarország 2-0 (2010 szeptember 03) EB-selejtező
Dánia - Magyarország 0-1 (2009 október 14) VB-selejtező
Utolsó 12 tétmérkőzésen 1 vereség.
Hogyan tovább?
Tekintsünk egy kicsit előre is. A 18-as VB selejtezőkön impozáns csoportba kerültünk (Portugália, Svájc, Feröer-szigetek, Lettország és Andorra lesznek az ellenfelek). Az első hely automatikus kvalifikációt ér, a második hely pótselejtezőt. Azért egy picit kisebb szerencsével simán bekerülhettünk volna akár egy Németország-Olaszország-Írország-Finnország-Grúzia csoportba is. Ráadásul Portugáliánál valószínűleg egy kisebb generáció váltás következhet majd, mivel az EB keretükben 8 olyan játékos is található, aki elmúlt már 30 éves. A legnagyobb gond a belsővédő pozícióban lehet: Ricardo Carvalho 38, Bruno Alves 34, Pepe 33 míg José Fonte 32 éves. Nálunk sem lehet tudni, hogy Király Gábor és Gera Zoltán vállalják-e még a VB-selejtezőket is, vagy szeretnék ezzel az EB szerepléssel befejezni. Svájcnál ilyen problémák nincsenek, a legjobb korban vannak a játékosaik, valamint (ahogy már említettem) a legjobb bajnokságokban fociznak. Lettországban már csak merő szép emlék a 2004-es EB csapat. Az idei kontinenstorna selejtezőiben tök utolsó helyen végeztek (még Kazahsztán is megelőzte őket), 0 nyert mérkőzéssel. Talán a balti államok az egyetlen olyan térség Európában, ahol nem történt rohamos fejlődés az elmúlt 5-10 évben a foci területén. Ámbár 5 döntetlent elértek a selejtezők alatt, ráadásul ebből 4-et idegenben. Ez intő jel lehet számunkra, egy döntetlenre mindig jók tudnak lenni. Legnagyobb fegyverük az évek óta Bundesligában profiskodó, volt ZTE csatár Rudnevs lehet. Klubszinten egyenlőre nagyobb karriert fut be, mint pl. a népi hősként tisztelt Verpakovskis, de válogatott szinten adós a jó teljesítménnyel. 36 fellépésen 2 gól, nem egy elrettentő statisztika. Feröer-szigetek jól ismerjük az elmúlt selejtező sorozatból, ám náluk is egy kisebb generáció váltás történik. Visszavonult a válogatottságtól a középpálya két alapembere, a válogatottsági rekorder Fródi Benjaminsen (86-szor szerepelt Feröer válogatottjában) és Cristian Holst. Azért azt most is előre aláírnánk, ha a görögökhöz hasonlóan elkapnák Svájcot vagy Portugáliát oda-vissza, legalább csak döntetlenre. Andorra ellen pedig mindig csak addig szenvedés a mérkőzés, amíg meg nem szerzi az ellenfél az első gólt. Délies temperamentumuk miatt sosem kell a szomszédba menniük egy kis provokációért, sunyi szabálytalanságért. Az elmúlt évekbek többek között felült a provokációnak Koman Vladimir, Muhamed Besic vagy Ruud van Nistelrooy is. Ellenük jó lesz vigyázni majd a lapokkal.
Feröer-szigeteken kezdünk majd szeptember elején, majd októberben következik Svájc idehaza, 3 nappal rá pedig Lettország idegenben.
Köszönjük!
A magyar válogatottnak pedig nem tudjuk elégszer megköszönni ezt a csodás néhány hetet! Hogy végre nem a spanyol vagy portugál csapat meccseit kellett követnünk (vagy kiválasztanunk egy kisebb csapatot kabalának), hanem értük izgulnunk. Hogy már délelőtt az órát nézegettük 3 percenként, hogy mikor lesz már végre délután 6 vagy este 9. Nagyszerű volt látni végre mosolygó embereket az utcákon.
Megint csak Dárdai Pált idézném, aki szerint a magyar focisták szeretethiányosak voltak az elmúlt években, és jól esik nekik ez a sok pozitív visszajelzés, a szurkolás, a bíztató szavak.
Nos, mi egyszerű mezei futballszurkolók pedig magyar foci hiányosak voltunk. Már hosszú évek-évtizedek óta.
Köszönjük, hogy jöttetek és véget vetettetek ennek!
Ez a válogatott fél hónap alatt véghez vitte azt, amivel a politikusaink évtizedek óta sikertelenül próbálkoznak: egyesítették a nemzetet! Ha több időre nem is, legalább "csak" 4x90 percre.
Utóirat:
- Ne felejtsük el, hogy Dárdai Pál nélkül még mindig a béka tompora alatt lennénk, szóval remélhetőleg innentől az ő szava szent lesz a szövetségben. Ezért ha úgy látja, hogy a magyar foci fejlődését most épp az szolgálná, ha Karakócspusztafelsőn kék színűre festenék a gyepet... akkor nem kell értetlenkedve kérdezgetni hogy "minek?" meg "miért?"... csak annyit kell felelni, hogy sötét vagy világoskék legyen a színárnyalat? A magyar EB szereplés után hirtelen megnövekedett érdeklődést is megkellene tartani, és elérni azt hogy az NB1-es és NB2-es meccsekre is járjanak ki az emberek. Dárdai Pálnak erre az egyik javaslata az, hogy az első három fordulóban ingyen mehessenek be a szurkolók. Reméljük az MLSZ is partner lesz ebben.
- Bernd Storcknak még egyetlen egy magyar edző sem gratulált a magyar válogatott élén elért sikerekhez. Sőt! Előreláthatólag abból a bizonyos "brancsból" a következő hetekben valaki elő fog állni és tenni fog egy olyan nyilatkozatot, hogy vele simán továbbjutottunk volna a belgák ellen, azután pedig meg sem álltunk volna a döntőig.
- A külföldi szakportálok az egész torna alatt dicsérték a magyar csapatot, mint egyetlen úgynevezett "kis csapatot", mely nem áll be sündisznó módban a saját tizenhatosára és bízik a vak szerencsében (szögletek, szabadrúgások, hátha felrúgnak valakit a 16-oson belül és rúghatunk tizit, stb.), hanem a támadásépítésre is ad, helyenként pedig a spanyolokat/németeket megszégyenítő magabiztossággal bánik a labdával és műveli a passzjátékot.
