focibolond

Idén kevés figyelmet kapott az FK Rosztov csapata, amely remek védekezésének köszönhetően a semmiből érkezve futott be az orosz bajnokság második helyére, olyan sokkal-sokkal tehetősebb csapatokat megelőzve mint a Zenit, a Krasznodar, vagy a két moszkvai nagy, Szpartak és Lokomotiv. A Dinamo Moszkvát is megelőzték, bár ez idén csak a tök utolsó Mordovia Saransk csapatának nem jött össze, úgyhogy ez nem különösen nagy fegyvertény. Ez (mármint a mellőzött figyelem) betudható annak is, hogy a világ a Leicester City-re figyelt, és ha még a laikus futballszeretők nem laktak ezzel jól, akkor ott volt még nekik tündérmesének a Hertha, vagy Franciaországból az Angers/Nice. Igaz az Angers a szezon második felére csúnyán kipukkant (kicsit mint tavaly a Southampton), valamint a Hertha és a Nice is úgymond "csak" Európa Liga helyekre értek be (pedig nem kis esélye volt odaérnie a dobogóra mindkét csapatnak, a Herthának ügye elég lett volna a 4. hely is a BL selejtezőhöz), de még így is nagyon szép, szinte álomszerű szezont tudhatnak maguk mögött.

Az előbb említett csapatok a riválisokhoz mérten sokkal kisebb "pénztárcával", ismeretlenebb játékosokkal hajtották végre ezt a tettet. Igaz hogy Ben Arfa neve ismerősen cseng, de a Newcastle-i kitérője után már azzal a gondolattal is kacérkodott, hogy felhagy a profi labdarúgással. Milyen jól tette hogy nem így döntött, Nizzában megkapta az esélyt Claude Pueltől, ő pedig kamatostól meghálálta a bizalmat. 17 gól és 8 gólpassz, valamint még több káprázatos, közönségszórakoztató csel. A Herthából Salamon Kalou vagy Vedad Ibisevic neve lehetett eddig ismerős a focit csak felületesen követők számára. Dárdai remekül építette be őket elképzeléseibe. A neveletlen támadókból szorgalmas iparosokat csinált, akiknek nem büdös a kulimunka sem, és ha kell akkor a saját térfelükön védekeznek a 90 percből 70-et, hogy utána 3 kontrából legalább az egyiket gólra váltsák. Bebizonyítván, hogy egy támadó szellemű játékos akkor sem felejt el gólt lőni, ha nem egész életét az ellenfél tizenhatosán belül éli le, hanem hátrajön besegíteni a társaknak a védekezésben is.

Kicsit túlságoson elkanyarodtam eredeti témámtól, az FK Rosztov csapatától. A csapatot 1930-ban alapították, először Szelmassztroj néven. Utána volt Szelmasz, Traktor, Torpedo (mindez röpke 27 év alatt), majd 1957-től 2003-ig Rosztszelmas néven szerepeltek. Igaz hogy az össz-szovjet liga megszűnése óta (1992, első orosz bajnoki szezon) két év kivételéve minden szezont a legmagasabb szinten töltöttek, de a 6.-7. helynél előrébb soha nem végeztek. Általában a kiesés elleni küzdelem volt az ő leosztásuk abban a pakliban. A Szovjet érában általában a második vonalban tengették életüket, de néha összejött egy-egy feljutás, amit gyors kiesés követett. Legnagyobb sikerüket 1998-ban érték el, amikor beértek a 6. helyre és indulhattak az azóta már megszűnt Uefa Intertoto Kupa sorozatban. Két kört mentek (egy macedón és egy horvát csapat ellen), de az után érkező Juventus már túl nagy falat volt. 0-4, 1-5, az olaszok 9-1-es összesítéssel ütötték ki a Don-menti csapatot. A következő évben még összejött egy 7. hely és újra próbálkozhattak ebben a sorozatban, de a francia Auxerre azonnal oda-vissza ütötte őket. Ezt a 90-es évek végi csapatot tekintették az ős Rosztov szimpatizánsok a mindenkori legütősebb gárdának, amely az ő szeretett mezükben megfordult addig arrafelé. 2003-ban még az ebből a csapatból hírmondónak megmaradt játékosok összehoztak egy ezüstérmet az orosz kupában, de utána már nem sok babér termett nekik. 2007-ben sikerült is beérniük a tökutolsó helyre, hogy váltsanak egy retúrjegyet a másodosztályba. Ez tényleg csak retúr volt, mivel a második vonalat megnyerve azonnal visszatértek a legjobbak közé. Azután szintén csak az alsóház és a kiesés elleni harc jutott nekik, de közben igazi kupacsapattá váltak: Zsinórban 3 évben is az elődöntőig jutottak, hogy aztán negyedik nekifutásra meg is nyerjék azt 2014-ben, tizenegyesekkel a Krasnodar ellen. Így másfél évtized után újra kiléphettek az Európai kupaporondra, hogy aztán beleszaladjanak egy kis pofonba a Trabzonspor ellen. A pofon jelző nem azért volt, mert annyira megruházták volna őket (0-2, 0,0), hanem azért mert pont a főtáblára jutás előtt történt, és az sem mellékes hogy az örök rivális törökök adták.

Miodrag Bozovic betonbiztosnak érezhette a helyét a kupagyőzelem és a 7. hely után. Már csak azért is, mert 3. szezonját kezdte meg annál a klubnál, amely a 2011-12-es szezonban 5, azaz ÖT edzőt fogyasztott el 30 forduló alatt. Lehet jobb lett volna az orosz Palermo nevet adni ennek a kis szösszenetnek!? Viszont a 14-15-ös szezont vacakul kezdték, Viktor Goncharov elnök pedig nem akarta a másodosztályban látni a csapatot, ezért a szezon felénél kinevezte azt Kurban Berdyevet, aki előtte 12 évet húzott le a Rubin Kazan együttesénél!! Ebből is látszik hogy keleten szeretik cserélgetni a menedzsereket, de ha rátalálnak egy olyan emberre aki hozza az eredményeket, akkor minden földi jóval elhalmozzák, csak maradjon. Lásd még Lucescu-Shakhtar, vagy Slutsky-CSKA. 
Berdyev azt a tettet hajtotta végre, hogy 2001-es kinevezése utána (itt is a szezon felénél kapta meg a csapatot, mint később a Rosztovot) a következő évben már fel is juttatta a Rubint a Premjer Ligába, majd ott annyira megilletődött első élvonalbeli (mind neki, mind a Rubinnak ez volt az a jellegzetes első, amit állítólag az ember sose felejt el) szezonjában, hogy össze is hozott lányos zavarában egy harmadik helyet az újonc csapattal. Hatalmas tett volt ez arrafelé, hisz kinevezése előtt sima másodosztályú középcsapatnak számított a Rubin, de 90-es évek közepén még azért meccseltek, hogy ne essenek ki a harmadik vonalból a negyedikbe. Ekkortájt volt hogy az mentette meg őket a negyedik vonaltól, hogy előttük végző csapatok csődbe mentek, vagy nem találtak a negyedik vonalban olyan csapatot, mely anyagilag tudná vállalni a harmadosztályt. Ehhez képest rá 10 évvel már kiléphettek az Európai kupaporondra a bronzéremnek köszönhetően, majd nemsokkal később a BL főtáblájára is eljutottak, hogy ott 2 év alatt lehozzanak egy 50%-os mérleget (1 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség) a Barcelona ellen.
A közismerten társaságot nem kedvelő, befelé forduló Berdyev (van egy szerencsehozó gyöngysora, amit mindenhova magával visz) kétszer is bajnokot csinált a Rubinból (2008 és 2009), valamint 2012-13-ban csak a későbbi győztes Chelsea tudta megállítani őket az EL-ben. Aztán ennek a szezon végén közös megegyezéssel távozott sikerei helyszínéről. Kicsit hasonló lehetett a szituáció, mint Klopp Dortmundi lelépésénél. Megszürkült viszony a játékosokkal, új kihívások keresése, kis időt tölteni az gyerekekkel/unokákkal, ilyesmik. Sokan azt mondják, hogy ha Berdyev nem Türkmén lenne, hanem született orosz, akkor a Gazprom és Lukoil Zenit és a Szpartak lenyomott volna már egy elég komoly deathmatch-et érte, de az is lehet hogy inkább a fentebb írt személyisége miatt nem mernek rábízni akkora sztárokat, mint pl. Hulk vagy Witsel.

Ez a Berdyev vette át 2014 decemberében a Rosztov együttesét, azzal a jelszóval hogy itt megkapja majd a bizalmat és a lóvét is egy középcsapat felépítéséhez, de először bent kell maradni, bármi áron. Első 7 bajnokiján 15 pontot hozott össze, volt hogy a Szpartak Moszkvát pofozták le hazai pályán. Szóval úgy nézett ki hogy ülni fog a sztori. Utána a hajrában viszont átmentek anti-Sunderlandbe, és 3 pont jött össze 6 meccsen (igaz a sorsolásuk is nehéz volt, mivel az első 4 helyezett ellen a hajrában kellett meccselniük). A bennmaradást eléggé kicentizték, ugyanannyi pontjuk lett mint a kieső Torpedo Moszkvának, de jobb volt az egymás ellenijük, ezért a Torpedo esett ki. Egészen a harmadik ligába, mivel anyagi gondok miatt nem tudták vállalni a másodosztályt sem. De ez már egy másik történet...
Viszont még hátravolt egy osztályozó mérkőzés a másodosztály harmadik helyezettje, az FC Tosno ellen. Az első meccs eléggé nyögvenyelősre sikeredett, a Tosno többször is vezetés szerezhetett volna, de a 89. percben jött a Zenitet és Rubint is megjáró Bukharov, és megnyerte az első meccset a Rosztovnak. A hazai visszavágó már simábbra sikeredett, 4-1-re győztek Berdyevék.

Nyáron nem akart semmit a véletlenre bízni a Türkmén menedzser, ezért beszákolta két korábbi játékosát is: (valamint Bukharov már érkezése előtt a Rosztov játékosa volt, vele a Rubinnál dolgozott együtt éveket), César Navast a védelembe, Christian Noboát a középpályára. A kölcsönben lévő Dzyuba visszatért a Szpartakhoz, hogy aztán azonnal távozzon is a Zenithez, majd ott összehozzon 6 gólt a BL főtáblán, valamint 15-öt a 30 bajnoki forduló alatt. 
Ám nem indult olyan fényesen a szezon, ahogy tervezték. Hiába a szép ígéretek a tulajdonos felől, szeptemberben a csapat négymillió eurós adóssággal küzdött, nem tudtak a játékosoknak fizetést adni, akik – edzőjükkel egyeztetve – bojkottal fenyegetőztek, amennyiben a vezetés nem hajlandó kiegyenlíteni a számlát. Mivel az igazgatók félvállról vették a fenyegetést, a következő, Tosno elleni kupameccsen csak ifijátékosok voltak a keretben, míg a felnőtt játékosok otthon maradtak. Igaz, még így is csak hosszabbítás után sikerült kiesniük. Ezután kapott észbe a klubvezetés és kezdett vészes szponzorkeresésbe, melynek köszönhetően megállapodtak az Agrocom cégcsoporttal, így orvosolva az anyagi gondokat és megnyugtatva az edzői stábot és a játékosokat.
Ekkor, vagyis az ősz eleji pénzügyi herce-hurca idején a stabil 5. helyet hozta a csapat. Velük kapcsolatban is a Leicesterről már jól ismert dolgokat puffogtatták a laikusok, a szurkolók és az ellenfél játékosai: "majd kipukkadnak, télen majd szétszedik őket aztán örülnek ha felsőházban lesznek". De mint a Leicester vagy a Hertha esetében, itt sem lett igaza az OKJ-s Nostradamusoknak. Most írhatnék ide hosszú sorokat arról, ahogy Dzahanaev védett egy nagyot a Cska/Szpartak ellen a végén, vagy Noboa mekkora gólt vert a fickába a 7. fordulóban, de nem teszem... mivel alig láttam néhány meccsüket (és azokat sem az elejétől a végig), ezért nem lenne életszerű erről papolnom.

A leggyakrabb felállás az 5-3-2 volt, vagyis Berdyev (mint Ranieri) belátta, hogy nagy dologra nem lesz hivatott, ha belemegy az adok-kapokba a jóval erősebb csapatok ellen. A labdabirtoklást viszont nem adták annyira fel, mint a Leicester. Ritka volt, hogy 40% alá mentek volna ebben a mutatóban. A taktika itt is hasonló volt: gyors támadásokat vezetni, azokat lövéssel (ha lehet akkor góllal) befejezni, majd visszazárva betömörülni, aztán hagy jöjjön az ellen. Az idő úgy is nekünk dolgozik a nagy csapatok ellen. A keret egytől-egyig olyan játékosokból áll, akikről már máshol lemondtak, vagy eddig még a Rosztovnál is kisebb csapatokban fociztak, esetleg feltörekvő fiatalok, akiket kölcsönadtak a nagyobb csapatok a több játékidő reményében. Egyedül a fentebb említett hármas (Bukharov, Noboa, César Navas) lehet ismerősebb, vagy esetleg még az ex Dinamós Rotenberg. Meg kell még említeni az Azmoun-Poloz kettőst, ők ketten 18 gólt vállaltak a 41-ből. Mind a 30 bajnokin Dzhanaev védett, akit annyira megtisztelt Slutsky, hogy inkább lehonosította az évek óta Lokomotivban védő brazil Guilhermét, "nincs elég jó orosz kapus" címszóval.

Berdyev tanítványai 20 gólt kaptak 30 bajnoki alatt (hazai pályán 11-4-0-ás mérleg és 7 bekapott gól), amiből látszik, hogy nem véletlen volt az 5 védős felállás. Mellé a 41 lőtt gól soknak számít orosz szinten, mivel a bajnok Cska csak tízzel szerzett többet, valamint a Krylia Sovetov Samara csapata írd és mond 19 lőtt góllal simán beért a 9. helyre. Nem az a bátor aki lekövérezi az asszonyt, mikor az megkérdezi hogy szerinte is hízott-e... hanem aki 2,5 gól fölé rak egy orosz bajnokit. Mondjuk a Zenitet szépen lepofozták 3-0-ra azon a meccsen, amit mindenképp be kellett volna húzniuk Hulk-éknak, és a Dinamo Moszkva koporsójába is belevertek néhány szöget a 28. fordulóban, mikor 3-1-re verték őket Moszkvában. Az utolsó fordulóban még úgy léphettek pályára, hogy van esély az aranyéremre is. Bár ehhez az kellett volna, hogy a CSKA kikapjon Berdyev korábbi alakulata, a Rubin otthonában.

Hogy maradjunk a Leicester-Rostov párhuzamnál, ennek a történetnek is van egy Nugent féle fejezete. Vitaliy Djakovnak, a védelem oszlopos tagjának nyáron lejárt a szerződése. Berdyev nagyon marasztalta volna, de a védő úgy döntött hogy a nagyobb célok elérése érdekében elmegy a Dinamohoz, meg már amúgy is behívták néhányszor a válogatott bő keretébe. A Rosztovból meg soha az életben nem lesz válogatott, ha mindig csak a tabella végén tanyáznak majd, ő pedig nagyon szeretne ott lenni az EB-re utazó keretben. Nos, az EB keretbe nem került be, de cserébe utazhat majd Vladivostokba vagy Khabarovskba, másodosztályú mérkőzésekre.

A legnagyobb távolság a Kalinyingrád-Vlagyivosztok volt, ami között 7360 km van légvonalban. Ez rekord is, bajnoki mérkőzésre ennél többet soha semelyik csapat nem utazott még. Azért csak bajnoki, mert a Francia kupában indulhatnak pl. a Réunioni, Új-Kaledóniai, vagy Martinique-i csapatok is, ezért ott néha még többet utaznak a csapatok egy meccsért. Jövőre ez a párosítás már nem jöhet össze, mivel a Baltika Kalinyingrád kiesett a harmadik vonalba. Egyébként nem is olyan rég (2008) az első liga felét Moszkvai csapat alkotta: CSKA, Dinamo, Lokomotiv, Spartak, FK Moszkva, Khimki, Saturn Ramenskoye. Valamint a Moszkvához közeli (250 km arrafelé már szinte helyi rangadónak számít) Shinnik Yaroslavl is. Azóta az FK Moszkva megszűnt, a Khimki most jutott fel a másodosztályba, a Saturn a negyedosztályig süllyedt, míg a Dinamo kiesett az elsővonalból. A Shinnik beleszürkült a másodosztály középmezőnyébe. Így jövőre már csak 3 fővárosi csapattal fog indulni a bajnokság.
 

Rosztov városának sportéletét eddig a női kézilabdacsapat határozta meg. A magyar focirajongóknak is inkább először az ugrott be a Rosztov hallatán, hogy már megint felvételről kell nézniük kedvenceik FA Kupa meccsét, mert a Rosztov épp a Győr/Fradi/Érd ellen játszik a BL-ben/KEK-ben/EHF Kupában. A labdarúgók színre lépésével most új fejezet nyílhat a Don-folyó partján. A klub tulajdonosa, Viktor Goncharov (akit csak a „doni törzsfőnök”-ként emlegetnek) most joggal dörzsölheti a tenyerét – relatíve szűk büdzséből épített gárdájával anyagilag is sokat nyerhet, még akkor is ha a BL főtábla eléggé lehetetlen feladatnak tűnik úgy, hogy 2 fordulót kell menniük nem kiemeltként azon az ágon (nem bajnokok ága), ahol ott lesz a Pep féle City, a Shakhtar, a Fener, a Porto, a Róma vagy a 'Gladbach is. De idén több esetben is láthattuk, hogy a meccsek nem azon dőlnek el, hogy hol játszanak nagyobb nevek, kinek van több koefficiens pontja, vagy melyik csapat a gazdagabb. Egy európai kupasorozatban való szerepléssel pedig még több pénz folyhat be, megoldva minden fennálló problémát.

Berdyev személye pedig biztosíték rá, hogy ahol ő megkapja az elegendő bizalmat és pénzmagot, ott rövid időn belül felhúz egy faszántos kis csapatot. Mivel eléggé benne van a korban (64 lesz augusztusban), ezért viszont nagy az esély rá, hogy sosem fogjuk megtudni mit tudott volna mutatni, ha Polozok és Rotenbergek helyett Dzagoevekkel vagy Kokorinokkal dolgozhat.